2026. március 15.

7. hang

Zsid 6,13-20

Atyámfiai! Amikor az Úr Ábrahámnak ígéretet tett, mivel nála nem volt senki nagyobb, akire esküdjék, önmagára esküdött: »Bizony, áldván áldalak téged és sokasítván megsokasítalak.« Az pedig türelmesen várakozva megnyerte az ígéretet. Mert az emberek önmaguknál nagyobbra esküsznek, és minden viszálykodásuk a megerősítő eskü. Ezért Isten, hogy annál inkább megmutassa az ígéret örököseinek terve változatlanságát, esküvel kötelezte magát, hogy két megmásíthatatlan dolog által, melyek tekintetében Isten nem hazudhat, igazán komoly vigasztalásunk legyen nekünk, akik igyekszünk az elénk tárt remény elnyerésére; Ez a mi lelkünk biztos és szilárd horgonya, amely elér a kárpit belsejéig, ahová mint a mi elöljárónk, értünk lépett be Jézus, aki Melkizedek rendje szerint főpap lett mindörökké.

Mk 9,17-31

Abban az időben valaki odajött a tömegből Jézushoz, térdre borult előtte, és így szólt: „Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akit néma lélek szállt meg. Amikor hatalmába keríti, a földhöz vágja, habzik a szája, csikorgatja a fogait, és elsorvad. Már szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.” Ő így válaszolt: „Ó, te hitetlen nemzedék! Meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Hozzátok ide hozzám!” Odavitték. Mihelyt a néma lélek meglátta, nyomban gyötörni kezdte a fiút, úgyhogy az a földre zuhant, és habzó szájjal fetrengett. Jézus megkérdezte apját: „Mióta szenved a bajban?” Az pedig így szólt: „Kicsi kora óta. Sokszor tűzbe meg vízbe kergette, csak hogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, segíts minket és könyörülj rajtunk!” Jézus így felelt neki: „Ha tudsz hinni, minden lehetséges annak, aki hisz.” A fiú apja nyomban könnyek között felkiáltott: „Hiszek, Uram! Segíts hitetlenségemen!” Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg gyűlik össze, ráparancsolt a tisztátalan lélekre: „Néma és süket lélek, én parancsolom neked, menj ki belőle, és ne térj többé belé!” Az felordított, és heves rángatások közepette kiment belőle. A fiú olyan lett, mintha halott volna, és sokan azt mondták, hogy meghalt. Jézus azonban kezénél fogva fölemelte, és az fölkelt. Amikor bement a házba, külön megkérdezték őt tanítványai: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” Ő pedig így felelt: „Ez a fajta nem megy ki másként, csak imádság és böjt által.”
Onnan elindulva áthaladtak Galileán. De nem akarta, hogy valaki tudjon róla, ugyanis tanítványait oktatta. Megmondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de azután, hogy megölik, harmadnapra feltámad.

Szent Agápiosz és vértanútársai (Dénes, Timolaosz, Rómüla, Plésziosz és Sándor, valamint még egy Dénes és Sándor)

Különböző származású fiatalemberek, akik együtt voltak a palesztinai Caesareában, amikor a császár (Diocletianus) kiadta a rendeletet a bálványok előtti áldozatbemutatásra. Erre a fiatalok mindannyian nyíltan keresztényeknek vallották magukat, és összekulcsolt kezekkel jelentkeztek Urbanus kormányzó előtt, ezzel is azt jelezve, hogy lelkileg már Krisztus szeretetéhez kötődnek. 305. március 24-én haltak meg, de (bizonyára a nagyböjt miatt) már március 15-én emlékezik rájuk a bizánci egyház.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!