Lelki-szakmai napot tartottak a szociális intézményézmények vezetőinek

A „szokásos kezdet” mint vezetői eszköz

Tamás atya a görögkatolikus liturgia egyik mindennapi imáját, a „szokásos kezdet” sorait idézte. Arra hívta fel figyelmünket, hogy ez a rövid, de mély tartalmú imasorozat nemcsak lelki, hanem vezetői életünket is segítheti.

Számomra a „Vigasztaló, Igazságnak Lelke” sor különösen megszólító volt. Ebben fedeztem fel a mediáció párhuzamát: a win-win béketeremtés logikáját. A vigasztaló igazság olyan igazság, amely mindenki számára megnyugtató, és amely a közösség békéjét szolgálja. Ugyanez történik a mediációban is: amikor a felek nem az egyéni győzelmet, hanem a közös megoldásokat keresik.

A Szentháromság mint vezetői minta

A délelőtt másik felismerése számomra a Szentháromság „mi”-tudata volt. Nem vagyunk egyedül, a közösségben hordozzuk egymást, merthogy ahol ketten, hárman összejönnek Ő is ott van köztünk.

Ez a kép vezetőként is sokat adott: egyedül dönteni nehéz, gyakran bizonytalan. De ha közösségben, felelős vezetői struktúrában, egymás bölcsességére figyelve keressük a válaszokat, stabilitást és biztonságot találunk. A szervezetfejlesztésben is látszik ennek fokozata: az egyén, a néhány fős bizalmi kör, a tágabb csoport, majd a nagyobb szervezeti egységek. Ahogy a közösség növekszik, úgy válik egyre inkább szükségessé a megosztott vezetés és a közös döntés. De minden ott kezdődik, amikor az egyén, a vezető képes kapcsolódni a szervezet céljait támogató társaihoz.

Új munkatárs: Orosz Péter Pál

A lelki nap során bemutatkozott új munkatársunk, az Evangélium vértanúja: Orosz Péter Pál, akit hamarosan bolgoggá avatnak Bilkén, és akinek prófétai jelenléte, vigasza és felfelé mutató életszemlélete példát adott számunkra. Élettapasztalatai, a „bujdosó pap” szerepe, a kisközösségekhez való kötődése és saját sérülései miatt hiteles szolidaritása mindannyiunk számára inspiráló volt. Ő olyan kísérőt jelent számunkra, aki nemcsak szakmailag, hanem emberileg is mellettünk áll.

Ruth történetének üzenete

A lelki délelőtt végén Ábel püspök atya hozta el számunkra Ruth és megözvegyült anyósa történetét. Ruth példája azt mutatta meg: mit jelent beilleszkedni egy közösség szabályaihoz, annak részévé válni, és lojálissá maradni. Ruth elköteleződése nemcsak családi, hanem közösségi döntés is volt – amely áldozatot kívánt, de egyben identitást is adott.

Ez számomra vezetőként a csoporthűség pszichológiáját idézte fel: azt a jelenséget, amikor az ember nemcsak formálisan, hanem szívből akar tartozni valahova. És ezért képes lemondásra, áldozatra is – mert tudja, hogy közösségben teljesedik ki az élete.

A Szent Miklós ház kápolnájában eltöltött lelki délelőtt számunkra egyszerre volt feltöltődés, önvizsgálat és vezetői útmutatás.

A Szentírásban rejlő imák és történetek „szervezetfejlesztési kézikönyvként” is olvashatók: olyan alapelveket mutatnak, amelyeket a pszichológia és a menedzsmenttudomány csak később fogalmazott meg.

A szokásos kezdet imája, a Szentháromság közössége, Orosz Péter Pál vértanú prófétai példája és Ruth elköteleződése mind-mind eszköz számunkra, hogy a vezetői munkánk ne csupán szakmai, hanem lelki és emberi küldetés legyen.

A nap közös agapéval, majd szakmai tudnivalók elsajátításával folytatódott: Bodnár-Szabó Ildikó, a szociális iroda vezetője és dr. Tóth Fanni tartott előadást.

Szöveg: Erdei Sándor, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye