Érintő – vasárnapi gondolatok Gedeon Tamás atyával

Érintő – vasárnapi gondolatok Gedeon Tamás atyával

„Látja Jézusban a Messiást, akinek már a puszta akarata is gyógyít.” – pünkösd utáni negyedik vasárnap Gedeon Tamás atya gondolatait olvashatják.

Szerző: Gedeon Tamás, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye2025. július 6. 07:37

Mt 8,5–13 

Egyházunk a mai vasárnapon egy ismert, de mégis több szempontból körbejárható, nagyon mély mondanivalót magában rejtő szakaszt írt elő a számunkra. Jézus kafarnaumi gyógyító csodáját ugyanis érdemes több aspektusból is átelmélkedni ahhoz, hogy megismerhessük üzenetét. 

Az első ilyen, hogy egy római százados annyira törődik szolgájával, hogy még egy zsidó tanítót is kész miatta megszólítani. Szokatlan ez a szeretet, amit a katonaember tanúsít alárendeltje iránt. Már a létével, tetteivel is azt képviseli, amit Jézus tanít a felebaráti szeretetről. Vajon ma a nagyobb cégeknél törődnek ennyire a munkavállalókkal, hogy a vezérigazgató azért harcolna, hogy az egyik dolgozójának jobb legyen az egészségi állapota? Rendben legyenek a biztosításai? Foglalkozik vajon azzal, hogyha esetlegesen tragédia történt a családban? A mai feljebbvalók példát vehetnének erről a katonáról, hiszen egy sokak által embertelenebbnek mondott korban egy római, pogány százados jobban törődött a reábízottal, mint a mai vezetők nagy többsége.  

A második gondolat, ami megtanulható a századostól az az alázat. „Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba”. Tisztában van azzal, hogy ha egy hithű zsidó átlépi az ő pogánysággal fertőzött házát, az a zsidó vallásilag tisztátalanná válik. Nem tartja méltónak magát arra, hogy belépjen hozzá, de nem is tartja szükségesnek.

Látja Jézusban a Messiást, akinek már a puszta akarata is gyógyít. Nincs szükség találkozásra, nincs szükség érintésre, vagy akár hallott szóra se, mert ha az Úr akarja, akkor a szolga meggyógyul. Mekkora hite és alázata van ennek a századosnak. Beismeri kicsinységét, és odateszi szolgája egészségét a Mester elé, hogy tegyen, amit jónak lát, ő ennél többet nem tehet. Nem mi is ugyanezt tesszük akkor, amikor hajlékunkba fogadjuk Krisztust az Eucharisztiában? Beismerjük gyengeségeinket, erőtlenségeinket, de mégis magunkhoz vesszük, hogy segítsen bennünket erőre kapni, segítsen rendet rakni rendetlen szívünkben. Hatalmas kegyelme és ajándéka ez Istennek az emberek felé. 

A történet harmadik momentuma pedig egyszerre rendíti meg a hallgatóságot, illetve mutat a jövő felé. „Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában, az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségbe.” Ha a mából tekintünk erre a gondolatra sokkal másabb és világosabb üzenete van, mint akkor, amikor ezt Jézus mondta. Mert mit is jelent ez számunkra? Ha nagyon leegyszerűsítjük, akkor azt, hogy a világ minden népéből származó embernek megvan arra a lehetősége, hogy üdvözüljön, nem csak a kiválasztott zsidó népnek. És az ő üdvösségük sem teljesen biztosított, hanem ahhoz kötött, hogy hogyan viselkednek embertársaikkal. Ezzel a kijelentésével azt a zsidó elgondolást rombolta le egy mondatával, hogy attól, mert valaki héber, azzal együtt jár az azonnali üdvösség. Számos esetben nekünk is nagyon nehéz elfogadnunk azt, hogy mennyire erős a vallásosság a kontinensünkön kívül. Egy argentin és egy amerikai pápára volt szükség ahhoz, hogy többekben megszülethessen az a gondolat, hogy Róma hiába Európában van, Európán kívül is nagy a hit és egyre erősebb. Ők pedig nem ellenfeleink, hanem testvéreink Krisztusban. Egymásért, egymással imádkozva juthatunk el végül mindannyian az Úr hajlékába, az örök életbe. Amen. 

Az elmélkedés a Görögkatolikus Szemle júliusi számában is megtalálható.

Szerző: Gedeon Tamás, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye

érintő, elmélkedés, vasárnapi gondolatok, lelki táplálék




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2025 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert