Becoming a child in spirit – Festive teaching from the Cathedral

Ábel atya prédikációja elején elmondta, hogy szívét örömmel és jóleső érzéssel töltötte el sokak jelenléte a templomban, akik hálájukat és örömüket fejezték ki a megszületett Úr Jézus iránt. Az ünnepkör kiváló lehetőség arra, hogy tovább gondolkodjunk a születés titkán.

Elmesélte, hogy amikor megérkezett a templomba a mézeskalács város, ő maga is alig várta, hogy gyermekmódra, közelebbről is megcsodálhassa azt. Ott vette észre, hogy felnőtt férfiak is ugyanerre a pillanatra vártak, ami ráébresztette őt: a gyermeki lélek minden felnőttben ott él.

Püspök atya kifejtette, hogy azért várjuk annyira ezt az ünnepet, mert ilyenkor újra egy kicsit gyermekek lehetünk. Úgy véli, felnőttként is vágyunk arra a felhőtlen boldogságra, amit régen éreztünk. Szerinte a fenyő illatában vagy egy baráti ölelésben ma is megcsillanhat ez a gyermeki én.

Jézus maga is gyermekként jött közénk, és tanította: „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be az Isten országába.” (Mt 18,3). Gyermekké lenni nem felelőtlenséget jelent, hanem a rácsodálkozás képességét: hogy merjünk hinni, kérdezni, és ha kell, sírni is.

Hangsúlyozta, be kell látni, ha elfáradtunk vagy ha túl sok terhet viselünk.

A gyermekek tanítanak meg minket az igazi boldogságra, amelyről Jézus a Nyolc Boldogságban beszél. A gyermekek lélekben szegények: nincs tulajdonuk, és egy egyszerű játékot is végtelenül tudnak értékelni. Ők tudnak igazán sírni, de tudnak szelídek, irgalmasak és tisztaszívűek is lenni.

„Mikor játszottak utoljára felhőtlenül? Mikor voltak olyan őszinték, mint egy gyermek, aki nem kertel, hanem kimondja az igazat?" – tette föl a kérdést a főpásztor a jelenlévőknek. „A gyermekek hamar megbocsátanak. Mi, felnőttek viszont gyűjtjük a sebeket és a sérelmeket. Éppen ezért van szükségünk a szentgyónásra és az őszinte lelki beszélgetésekre: hogy megszabaduljunk a terhektől, és újra gyermekként állhassunk Isten elé.”

A karácsony nem tökéletes földi létet ígér, hanem az újrakezdés lehetőségét. Ez az újjászületés nem hangos, nem látványos, hanem csendben történik a szív mélyén. Meg kell tanulnunk a gyermekektől, hogy ne mi akarjunk mindent kézben tartani, hanem merjünk ráhagyatkozni a mennyei Atyára. Ahogyan egy gyermek természetesnek veszi, hogy szülei vigyáznak rá és szeretik őt akkor is, ha hibázik, nekünk is így kell tekintenünk Istenre. A karácsony nem azt kéri tőlünk, hogy tökéletesek legyünk, hanem azt, hogy merjünk újra bizalommal élni.

„Adja Isten, hogy mindannyian megélhessük ezt a gyermeki bizalmat és felnőtt felelősséget!” – zárta beszédét megyéspüspök.

A liturgia végén a hívek mirováláson és antidórosztáson vettek részt.

Szöveg és fotó: Juhászné Szabó Erika/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye