5. hang
Atyámfiai! Azelőtt ugyan, nem ismerve Istent, azoknak szolgáltatok, amik természet szerint nem istenek; de most, amikor megismertétek Istent, sőt ismertek vagytok az Isten előtt, hogyan fordultok ismét az erőtlen és szegényes elemekhez, melyeknek újból szolgálni akartok? Napokat tartotok meg és hónapokat, időket és esztendőket! Féltelek titeket, hogy talán hiába fáradoztam köztetek.
Legyetek olyanok, mint én, mert én is olyan vagyok, mint ti: testvérek, kérve-kérlek titeket. Semmivel sem bántottatok meg. Hiszen tudjátok, hogy a test erőtlenségében hirdettem nektek először az evangéliumot; és azt, ami kísértésetekre szolgálhatott testemben, nem vetettétek meg, sem meg nem utáltátok, hanem úgy fogadtatok engem, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust.
Hol van tehát a boldogságotok? Mert tanúsítom rólatok, hogy ha lehetett volna, szemeteket kivájtátok és nekem adtátok volna. Tehát ellenségetek lettem, mert igazat mondok nektek? Nem jó szándékkal buzgólkodnak körülöttetek, hanem el akarnak tőlem szakítani titeket, hogy mellettük buzgólkodjatok. Jó dolog mindenkor buzgólkodnotok a jóban, és nemcsak akkor, amikor jelen vagyok köztetek, fiacskáim, akiket fájdalommal szülök újra, míg Krisztus kialakul bennetek! Szeretnék most nálatok lenni, és más hangon beszélni, mert bizonytalan vagyok miattatok.
Mondjátok meg nekem, akik a törvény alatt akartok lenni: nem halljátok a törvényt?
Abban az időben Jézus kényszerítette a tanítványokat, hogy szálljanak bárkába, és keljenek át a túlsó partra, Betszaidával szembe, amíg ő elbocsátja a tömeget. Miután elengedte őket is, fölment a hegyre imádkozni. Közben beesteledett. A bárka a tenger közepén járt. Ő ott maradt egyedül a parton. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel, - mert ellenszelük volt -, a negyedik éjszakai őrváltás órájában elindult feléjük a vízen járva. El akarta őket kerülni. Amikor látták, hogy a vízen jár, azt vélték, hogy kísértet, és elkezdtek kiabálni, mert mindnyájan látták, és megrémültek. Ő azonban rögtön szólt hozzájuk: „Bátorság! Én vagyok. Ne féljetek!” Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, és a szél elállt. Az ámulattól megdöbbenve csodálkoztak, mert még a kenyerek csodáját sem fogták fel, a szívük még érzéketlen volt. Átkelve a tavon Genezáret földjére érkeztek.
Szent Trofimosz, Szavvátiosz és Dorimedón
Antióchiában e napon nagy ünnepséget rendeztek Apolló isten tiszteletére. Ekkor érkezett a városba két ismeretlen vándor: a keresztény Trofimosz és Szavvátiosz. Mivel a helybeliek látták, hogy nem törődnek istenükkel, elfogták, és megkötözve a bíró elé vitték őket, ahol mindketten kereszténynek vallották magukat. Szavvátioszt fára függesztették, és vassal szaggatták a testét, ezután visszaadta a lelkét az Istennek. Trofimoszt pedig kegyetlenül megverték, és átvitték börtönbe Szinnadé városába. Élt akkor ott egy Dorimedón nevű szenátor, aki titokban keresztény volt. Gyakran meglátogatta Trofimoszt, és gondoskodott róla. Egy napon a város elöljárója elfogatta Dorimedónt, és miután megtudta, hogy keresztény, hittagadásra akarta bírni, de nem ért el eredményt. Ezért Trofimoszt és Dorimedónt a cirkuszban vadállatok elé vetették, de azok szelíden viselkedtek velük. Ezután mindketten lefejezéssel végezték be életüket 276-körül.
HERE YOU ARE: SPIRITUALITY / LITURGICAL CALENDAR
BACK TO TOP