spiritual balm at all times

Mt 6,22-33; Mt 16,13-19

Krisztusban kedves testvérek!

A tanítványok pünkösdöt követő lendületét, melyet az evangélium hirdetésének szenteltek, lelkileg mi is imádsággal, böjttel követjük, hogy az Ige magja szívünkben talajt véve magának, új hajtást, új életet, megtérést, Krisztusi életet tudjon bennünk hajtani.

Ahhoz, hogy az evangélium tanítása és a Krisztus által nekünk ajándékozott örömhír életté tudjon bennünk válni, naponta félre kell tennünk minden földi gondot az imádság idejére, és az Istennel való elmélkedéseink közben egyedül Őrá kell figyelnünk.

A mai evangéliumi szakasz első felében Jézus segíteni akar annak megértésében, mennyire fontosak vagyunk Istennek. 

Emellett viszont Jézus igazságokat is elmond nekünk, melyekkel segít a helyes úton Isten felé haladni. Vigyáznunk kell a bennünk lévő világosságra, fényre, tisztaságra, és emellett pedig figyelnünk kell arra, hogy az életünk Istennek tetszően tudjon haladni az üdvösség útján. Nem szabad engednünk, hogy az anyagi dolgok, vagy a világias nehézségek elvegyék szívünk figyelmét attól, hogy teremtett kincsei vagyunk Istennek.

Nem az étel, az ital, vagy éppen a ruha a fontos, hanem az, hogy egy emberszerető, gondoskodó, s irgalmas Istenünk van. Atya, aki nem hagyja szeretet nélkül gyermekeit, még akkor sem, ha bűnösek, vagy bűnben vannak. Atya, aki velünk van, aki meghív az örök életre, és aki megadja annak lehetőségét, hogy el is jussunk oda.

Isten értünk kinyilvánított, és cselekvő szeretetére válaszolnunk kell. A válaszunk persze az lenne, hogy önmagunkat, egymást és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk, de ez egy egész élet küldetése. Az Isten szolgálata családunkon, kapcsolatainkon, munkánkon keresztül egy egész életre szóló hivatás. 

Az evangélium második szakaszában Jézus tanítványi körében teszi fel a kérdést: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?”. Válaszul érdekes, hogy Péter az, aki megvallja, hogy Jézus a Krisztus, az élő Isten fia.  Péter, aki tanítvány volt, akire Jézus az Egyházat akarta építeni. Péter, aki a legnehezebb pillanatokban megtagadja Krisztust, majd a bűnbánat szeretetével és szerető alázattal vallja meg a Feltámadottnak, hogy szeretlek. Péter tanítvány, apostol, tanú és egyben olyan oszlopa az Egyháznak, melyre az Isten építeni tudott.

A mai vasárnapon Péter apostollal együtt ünnepeljük Szent Pál apostolt is, aki a damaszkuszi utat követően üldözőből, hitvalló apostol lett. Küldetést kapott, melyre az életét tette fel. Rossz úton járt, de Krisztus megmutatta neki, hogy Ő az igazi út, az igazság és az élet.  Pál az apostolok körét mintegy kiegészítve hirdette az evangéliumot mindenkinek, nem a kérdéseket és az akadályokat keresve, hanem a válaszokat és a lehetőségeket megragadva. Péter és Pál az Egyház oszlopaiként a mi hitünket is növelhetik.

Életüket Istenért végzett szolgálatukat szemlélve felteszem magamban a kérdést: tud építeni rám az Isten? Készítem én a szívemet az evangélium befogadására, vagy csak felületesen tetszik a szívemnek Krisztus tanítása, de azt a tanítást beengedni már nem tudom? Tud rám építeni az Isten? Hogy a hitemmel másokat is tudjak Istenhez vezetni? Hogy hitem megélésében másoknak is tudjam Krisztus szeretetének szikráját átadni? Hitem a külsőségeken alapul, vagy olyan személyes kapcsolaton az Istennel, mely buzdít az evangélium megértésére. Ismerem az evangélium betűit, vagy csak úgy teszek, mint aki keresztény szókinccsel rendelkezik?

Péter és Pál apostolok ünnepén kérjük az apostolokat, hogy segítsenek olyan hittel élni, mely folyamatos, kitartó, mely tudja, hogy bűnös, és ennek alázatával próbálja élni az evangéliumot, folyamatosan megvallva Jézusnak, hogy te vagy a Krisztus az élő Isten fia. 

Kérjük az apostolok imáját, hogy mi is tudjunk olyan oszlopokká válni, akikre az Isten építeni tud, akikre az Isten számíthat, akik az Isten szeretetét nemcsak befogadják, hanem meg is élik, és átadják olyanoknak is, akiknek nagyon szükségük lenne rá.

Ámen.

Szöveg: Szabó Csaba Péter, fotó: P.Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye