Elkészült munkák, megmaradt hiányok – így halad négy család otthonának megújulása

Hodász: három hét, öt önkéntes, két otthon

Három héttel ezelőtt még rosszul záródó ajtók, hiányos ablaküvegek és málló vakolat fogadta a látogatót a két hodászi család otthonában. Október 9-én már más kép tárult elénk. Rézműves Zsolt és Rézműves János, a helyi karitászcsoport képviselői vezettek körbe bennünket a házakban. Öt férfi önkéntes három hét alatt végezte el a tervezett felújítási munkák jelentős részét, komoly személyes áldozatot vállalva azért, hogy két család életkörülményein javítsanak.

Gyöngyiéknél az egyik legfontosabb változás a nyílászárók cseréje. A korábban hiányos üvegezésű bejárati ajtó helyére új került, a szboába szintén új nyílázárót szereltek be, és új fürdőszobai ablakot is beépítettek a vastag vályogfalba, ami jelentős bontási munkával járt. A szobák falait kijavították és kifestették. A család számára mindez nem pusztán esztétikai változás: a rosszul záródó nyílászárókon korábban könnyen bejutott a hideg.

Gyöngyi férjével együtt nagyon hálás a segítségért. A család segélyből és egy fizetésből gazdálkodik, Gyöngyi nem tud munkát vállalni. A gyógyszerek és a mindennapi megélhetés költségei mellett az új ablakra és ajtóra saját erejükből már nem futotta volna.

A felújítás nem ment mindenütt zökkenőmentesen. A régi falakon helyenként az új vakolat is levált. Zsolt és János megmutatták azokat a részeket, ahol további javításokra lenne szükség. Az öt önkéntes nem építőipari szakember, hanem korábban megszerzett gyakorlati tudására támaszkodva dolgozott a házakon. Amit tudtak, maguk oldottak meg, a komolyabb problémákhoz azonban már szakértelemre és további forrásokra lenne szükség.

Gyöngyiéknél például a falakról több helyen továbbra is pereg a vakolat, az egyik helyiségben pedig nagyobb beavatkozásra lehet szükség. A bejáratnál a küszöböt is ki kell alakítani, és a családnak továbbra is szüksége lenne tárolóbútorokra. A segítők szeretnének visszatérni, és a hátralévő feladatokból is minél többet elvégezni. Terveik között a téli tüzelő biztosításához nyújtott támogatás is szerepel.

Tündéék otthonában ugyancsak befejeződtek a mostani felújítási munkák. Amikor beléptünk a házba, a folyosón pislákolt a villanyégő. Rézműves Zsolt azonnal kicserélte egy működőre. Az új ajtó, a kifestett helyiségek és az elvégzett javítások rendezettebbé, lakhatóbbá tették a házat. A négy gyermekről gondoskodó nagymama otthonából azonban még számos alapvető kényelmi feltétel hiányzik.

A házban nincs vezetékes víz. Tünde a kútról hordja a vizet, abban fürdeti a gyermekeket. A mellékhelyiség az udvaron található, ahol a család elmondása szerint patkányok is előfordulnak. A gyermekek emiatt félnek kimenni, bottal indulnak a vécére.

A fürdőszoba kialakításán Tünde már két éve próbál előrehaladni, de újra és újra döntenie kell a ház felújítása és a gyermekek mindennapi szükségletei között.

– Választanunk kell, hogy a fürdőszobát csináljuk, vagy a gyerekeknek adjuk meg azt, amire szükségük van – fogalmazott.

A család jövedelméből elsősorban élelmiszerre, gyógyszerekre és tüzelőre kell költeniük. A gyermekek egészségi problémái miatt a tervezett munkálatok többször is háttérbe szorultak. A házban ráadásul a padlóburkolat is javításra szorul: a beton több helyen sérült és nedvesedik.

Tünde számára sokat jelent a helyi karitászcsoport rendszeres figyelme is. Az önkéntesek az adományként kapott élelmiszereket, ruhákat és más felajánlásokat igyekeznek eljuttatni a rászoruló családokhoz. Ha zöldség, gyümölcs vagy ruha érkezik, a segítők rendszeresen gondolnak rájuk. Tünde elérzékenyülve beszélt minderről, és arról is, mennyire hálás az önkéntesek munkájáért. Azt sem titkolta, hogy korábban szégyellte otthona állapotát, ezért a segítséget is nehéz volt elfogadnia.

Zsolt és társai számára sem könnyű látni, mennyi minden hiányzik még ezekből az otthonokból. Öten, három hét alatt két házon dolgoztak, saját idejükből és energiájukból áldozva a felújításra. A rendelkezésre álló építőanyagokból és lehetőségekből most ennyire futotta. Azt azonban ők is tudják, hogy Tündéék házában az új ajtó és a frissen festett falak még nem oldják meg a legnagyobb gondokat.

Ezért nem tekintik végleg lezártnak a munkát. Azt ígérték, amint lehetőségük lesz rá, visszatérnek, és segítenek abban, amiben tudnak.

– Ki segít, ha mi nem? – tette fel a kérdést Rézműves Zsolt.

Nyírkáta: az első karácsony a saját otthonban?

Nyírkátán Nagy Zoltán, a helyi karitászcsoport vezetője mutatta meg, mire jutottak az önkéntesek Nikiék házában. Október 9-én még az utolsó munkálatok zajlottak: a falak javítása után a festés, a PVC-padló lerakása és a nagytakarítás volt hátra. A család azt reméli, hogy karácsonykor már ebben a házban ünnepelhet.

Ez különösen sokat jelent számukra. Az elmúlt nyolc évben többször is költözniük kellett, albérletben is éltek, mire lehetőségük nyílt saját házat vásárolni. Az ingatlant azonban csak fokozatosan tudják lakhatóvá tenni.

– Minden álmunk ez volt, hogy legyen egy saját kis házunk. Mindegy, hogy milyen, csak legyen a miénk – mondta Niki.

Nagy Zoltán elmondta: hét férfi önkéntes segített a felújításban. Egyikük sem rendelkezik építőipari szakképesítéssel, a korábbi tapasztalataikból azonban tudják, hogyan kell bánni az építőanyagokkal és elvégezni a szükséges javításokat. A régi ház itt is tartogatott váratlan nehézségeket, így a munkát a felmerülő problémákhoz és a rendelkezésre álló lehetőségekhez igazították. A tetőcserepeket például helyre kellett igazítani, mert a rosszul illeszkedő cserepek miatt korábban beázott a mennyezet. A nagytakarításnál és a bútorok elhelyezésénél a karitászcsoport női tagjainak segítségére is számítanak.

Nikiék maguk is igyekeznek hozzátenni a munkához, amennyit tudnak. A festéshez szükséges színezőanyagot például saját pénzből szeretnék megvásárolni, hogy ne csupán fehér falak fogadják majd őket. Ehhez azonban meg kellett várniuk a fizetést, ezért a festést is későbbre ütemezték. A tulajdonos maga vezette be a vizet a házba, hogy később emiatt már ne kelljen felbontani a falakat.

A család apránként vásárolja meg azt, amire szüksége van: egy-egy fizetésből jut valamennyi a házra, miközben a mindennapi kiadásokat is fedezniük kell. Új csempére vagy eszközökre nem telik, ezért elsősorban használt anyagokból és berendezésekből igyekeznek megoldani, amit saját maguk vállalnak a felújításból. Az új otthon ráadásul még a tervezett költözés után sem lesz teljesen komfortos. A mellékhelyiség egyelőre az udvaron marad, később pedig szeretnének egy kisebb fürdőszobát hozzáépíteni a házhoz.

A mostani cél azonban közelebb van: befejezni a festést, lerakni a padlót, kitakarítani, berendezkedni, és az ünnepeket végre a saját otthonukban tölteni.

Amint itt lezárulnak a munkálatok, a nyírkátai önkéntesek Mónikáék házán folytatják a felújítást. A több mint hetvenéves vályogházban szintén szükség van a nyílászárók és a falak javítására, hogy a család jobb körülmények között élhessen.

A segítség nem ér véget az utolsó ecsetvonással

A Szép otthonok programban a Katolikus Karitász támogatása, a Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász szervezőmunkája, a helyi önkéntesek és a családok közreműködése teszi lehetővé a felújításokat.

Az elmúlt hetek munkája mindkét településen megmutatta, mennyi mindent el tud végezni egy kisebb önkéntes közösség. Ugyanakkor azt is, hogy a lakhatási szegénység problémáit nem lehet néhány hét alatt felszámolni. Egy új ajtó, egy kifestett szoba vagy egy jobban záródó ablak sokat jelenthet, de nem helyettesíti a hiányzó fürdőszobát, a vezetékes vizet vagy a biztonságos épületszerkezetet.

Hodászon az elvégzett munkák mellett már a további segítség lehetőségeit keresik. Nyírkátán Nikiék a beköltözésre készülnek, Mónikáéknál pedig ezután kezdődhet a felújítás.

A négy család története tehát folytatódik. Az eddig elvégzett munka már látható, és vele együtt az is, hol lenne még szükség segítségre.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye, további fotók:

Nyíregyházi Egyházmegye