Érintő – vasárnapi gondolatok Kicsák János atyával

Lk 17,12-19

Krisztusban szeretett Testvéreim!

A karácsony utáni vasárnapon Betlehem fényében tündöklik minden, így az evangéliumi szakaszt is a karácsonyi események tükrében értelmezzük.

Az első fontos dolog, amit meg kell állapítanunk Jézus születése után – az az egyszerű tény, ami el sem hangzik az evangéliumban, hiszen ott Jézus már felnőtt –, hogy az Isten Fia köztünk van. Ezt azért is fontos leszögezni, mert ez ma is így van. Jézus megígérte, hogy velünk marad a világ végezetéig. Megtestesült, eljött közénk, és bár fölment a mennybe, de velünk van! Ez nem változott az első karácsony óta.

Az Isten beleszületett a történelembe, hogy megváltoztassa az emberiséget. Ez független attól, hogy ki volt templomban és ki nem, ki mennyire hisz, és hogyan ünnepelt. Az Isten magára vette az emberi testet, és ezzel örökre megváltoztatta a teremtett világ és az Isten kapcsolatát. Ez a kapcsolat pedig már ugyanarra a szeretetre épül, mint a teremtés: őszinte, tiszta és odaadó, amelyben nincs benne az első ember és a saját személyes romlottságom. Nem marad köztünk más, csak a szeretet…

A második fontos gondolat az evangéliumi történetben hallható kéréshez köthető: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Úgy is feltehetném a kérdést:

én mit kértem a kis Jézustól ajándékba? Mi az a dolog, amitől úgy érzem, hogy megtisztulhatok – ha nem is a leprától, de attól, hogy az életembe valami tisztaság törjön be? Karácsony után vagyunk, mérleget lehet vonni: milyen volt az ünnep? Megvoltak az ajándékok, a terített asztal, a családi összejövetelek…, de megtisztultam-e? Felemelt ez az ünnep, vagy sem?

A harmadik szempont, hogy én az ünnep után visszatérek-e hálát adni az Úr Jézushoz, vagy megyek tovább. Megvolt az ünnep hivatalos része, a törvény előírását megtartottam, a család volt templomban is, de holnap már munkanap. Minden megy tovább ugyanúgy, és ahogy hallottam már az ünnep kapcsán nyilatkozni embereket: „letudtuk ezt is”. Ez így nem ünnep, ez így mókuskerék. Ebben az esetben nincs szó szeretetről. Nem született meg senki, az ünnep az evés-ivás élvezetében merült ki, valamiféle pótlékként.

Három gondolatot vetettem föl, amit érdemes végiggyondolnia mindenkinek. Lehet, hogy nagyon szépen és tartalmasan sikerült a karácsonyod, de lehet, hogy nem. Lehet, hogy te készültél, de rajtad kívül álló okok miatt nem sikerült megélned az isteni szeretet eljövetelét. Lehet, hogy méltatlannak vagy magányosnak érezted magad az ünnepen. Lehet, hogy fáradt voltál vagy elgyötört, mert nem azt kaptad ajándékba a kis Jézustól, amit szerettél volna. Lehet, hogy ez a karácsony megint nem az a tökéletes volt, amire gyermekkorodból emlékszel.

Lehet, hogyha ezekre figyelsz, akkor nem veszed észre az egyszerű tényt: Krisztus megszületett. Veled van most is. Bárhogy sikerült a karácsonyod, te ennek örülj. Ezt vidd magaddal, ez tisztítson meg, ez hassa át egész életedet. Ha igazán hálát akarsz adni az Istennek minden életért, akik melletted voltak, vannak és lesznek, akkor hidd el, hogy veled van a te Istened életed minden napján. Együtt lélegzik veled, számon tartja minden hajszáladat, ismeri szívedet és bensődet… Veled van.

Kelj föl és menj! A Krisztus születésébe vetett hited meggyógyított téged.

Ámen.

Szöveg: Kicsák János, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye