1. hang

Zsid 9,1-7 (Apostol)

Atyámfiai! Voltak ugyan az előbbinek is istentiszteleti törvényei és evilági szentélye. Hisz felállították a sátrat, az elsőt, amelyben lámpás, asztal és kitett kenyerek voltak; ezt nevezik szentélynek. A második kárpit mögött pedig az a sátor van, amelyet szentek szentjének neveznek, amelyben az arany tömjénező és a szövetség szekrénye volt, minden oldalán arannyal borítva, ebben pedig a mannát tartalmazó aranyveder, Áron kivirágzott vesszője, és a szövetség táblái. Fölötte a dicsőség kerubjai voltak, amelyek beárnyékozták a fedelet; minderről nem szükséges most egyenként beszélni.
Mivel pedig ezek így voltak elrendezve, az első sátorba ugyan mindig beléptek a papok, hogy elvégezzék az áldozat szolgálatát; a másodikba azonban már csak évenként egyszer, egyedül a főpap, és soha nem a vér nélkül, amelyet bemutat önmaga és a nép tévedéseiért.

Lk 1,39-49.56 (Evangélium)

Azokban a napokban Mária útra kelt, és sietve elment a hegyekbe, Júda városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet betelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint felhangzott fülemben köszöntésed szava, örömében felujjongott méhemben a magzat. És boldog vagy, ki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked!” Mária erre így szólt: „Magasztalja az én lelkem az Urat, és örvend a lelkem az én üdvözítő Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat cselekedett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve.” Mária pedig nála maradt mintegy három hónapig, azután visszatért házába.

Lk 10,38-42; 11,27-28 (Evangélium)

Abban az időben Jézus betért egy faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Volt neki egy Mária nevű húga, aki Jézus lábához ülve hallgatta a szavát. Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt, és így szólt: „Uram, nem törődsz-e vele, hogy húgom egyedül hagy engem szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem!” Az Úr azonban így válaszolt neki: „Márta, Márta, sok mindenre van gondod, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a legjobb részt választotta, amely nem is vétetik el tőle.” Történt, hogy miközben ezeket mondta, egy asszony a tömegből felkiáltott: „Boldog a méh, amely hordozott, és az emlő, amelyet szoptál!” Ő pedig ezt mondta: „Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és meg is tartják!”

A legszentebb Istenszülő oltalma

A X. század elején a konstantinápolyi Blacherna templomban az Istenszülő megjelent Krisztusért balgatag Szent Andrásnak. A hagyomány szerint ekkor az Istenszülő megszabadította a fővárost az ostromló szaracénoktól. Krisztusért őrültséget színlelő Szent András szokása volt, hogy az Istenszülőnek szentelt templom ambónja előtt állva imádkozzon, amíg erejéből telik. Egy virrasztás során hajnal négykor látta, hogy a királyi ajtónál az Istenszülő a kíséretével együtt megjelenik, és hosszan imádkozik. Az imája közben a vállkendőjét levette a fejéről és a jelenlévő nép feje fölé terjesztette.

Szent Ananiás apostol

Az Úr 72 tanítványa között tartjuk számon. Sault, aki addig üldözte a keresztényeket, de megtérése után Szent Pálként tevékeny apostollá vált, az ApCsel 9, 10-19 leírása szerint 37. körül Damaszkuszban ő keresztelte meg. Megkövezéssel halt vértanúhalált.

Szentéletű Dallamszerző Rómanosz Melódosz

A szíriai Emesszából származott. Berytusban, a Feltámadásról nevezett templomban szolgált, mint diakónus. Anasztáziosz császár († 518) idejében Konstantinápolyba tért, majd a VI. század elején a legszentebb Istenszülő kyroszi templomában szolgált diakónusként gyöngécske hangjával, mert úgy hírlett, nincs hallása. 518. decemberében, mikor a templomba igyekezett a karácsonyi virrasztás előkészítésére, megjelent neki az Istenszülő egy pergamen tekerccsel, amelyet le kellett nyelnie. Ezután édes mézíz töltötte el a száját, s az ambónra föllépve angyali hangon kezdett el énekelni. A kegyelem a kontákionok (himnuszok) szerzésére irányította, melyek közül a legszebb a „Ma a Szűz a legfelsőbb lényt szüli” (karácsonyi kontákion). Sok himnuszt írt az Úr ünnepeire és a szentek emléknapjaira, ezek között legalább 50 olyan kontákiont (himnuszt) alkotott, amelyben Krisztus földi életének misztériumát énekelte meg. Gyönyörű énekei miatt a „mézénekű” (=melódosz) jelzőt hagyta rá az utókor. Engedelmesen pappá szentelődve részt vett a Ménász pátriárka által a monofizita Anthimosz ellen összehívott zsinaton (536). Békében hunyt el 556. körül.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!