Kiengesztelődési vecsernye Máriapócson

A vasárnap délután feltámadt metsző, hideg szél a természet nyelvén hirdette a változást. Ez az erős „böjti szél” nemcsak a port kavarta fel: jelképesen helyet készített az elcsendesedésnek és a bűnbánatnak.

A kiengesztelődési vecsernyét dr. Gánicz Endre Sándor főhelynök vezette. A vecsernye központi gondolatait Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök fogalmazta meg tanításában, József ószövetségi alakját állítva a jelenlévők elé, aki testvérei árulása után így szólt: „Ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította azt.”

A főpásztor hangsúlyozta: a megbocsátás nem a történtek elbagatellizálása vagy a fájdalom letagadása. Őszintén szólt arról, hogy a papság és a hívek életében is vannak pillanatok, amikor egymást szándékosan vagy akaratlanul megsebzik.

„Nem tehetünk úgy, mintha nem fájna, és nem tehetünk úgy sem, mintha nem látnánk, hogy a másiknak fáj” – fogalmazott a püspök, kiemelve, hogy a sebek gyógyításának egyetlen útja az egymás elé állás és a bocsánatkérés.

A tanítást követően került sor a szertartás legerőteljesebb mozzanatára: görögkatolikus hagyomány szerint a megyéspüspök – levéve díszes püspöki öltözetét – elsőként végzett nagy leborulást paptestvérei, a megjelent tisztelendő asszonyok és a hívek előtt, kérve: „Bocsássatok meg nekem, testvéreim, és áldjatok meg engem!”

Majd megkezdődött a paptestvérek egymás elé járulása. A papság tagjai – élükön a helynökökkel és az esperes atyákkal – szentelési sorrendben kérték egymás bocsánatát. A bocsánatkérés és a kiengesztelődés köre végül a jelenlévő hívekkel vált teljessé. A válasz minden esetben a közös irgalomra mutatott rá: „Bocsásson meg nekünk az Isten és áldjon meg minket!”

A főpásztor külön megemlékezett azokról a paptestvérekről is, akik ezen az estén nem tudtak jelen lenni.

Nem csak a papok közössége: a Püspöki Hivatal munkatársai is ezzel a gesztussal fordultak egymás felé hétfőn, hétkezdő imaórájukon.

„Feltündoklott a te kegyelmed, Urunk,* feltündöklott a mi lelkünk megvilágositása.* ime az alkalmas ido,* itt van a bünbánat ideje!* Vessüik felre a sotétség cselekedeteit,*öltizzünk a világosság fegyverzetébe,* hogy a böjt nagy hullamain átkelve * a mi Urunk és Üdvözito Jézus Krisztusunk harmadnapi foltámadását elérjük,* ki üdvöt hoz a mi lelkünknek!”

Fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye