Két keréken, egy hitben – Motoros búcsú Máriapócson

Lelki nap – Tatai Zoltán atya tollából

Gázfröccs és ima, közösség és elcsendesedés – ezek jellemezték a július 2-án indult motoros lelki napunkat, amely felejthetetlen élményeket és lelki feltöltődést tartogatott minden résztvevő számára. A találkozó helyszíne Pocsaj volt, ahol a görögkatolikus templomban gyűlt össze a motoros csapat. A programot egy gyönyörű Szent Liturgiával indítottuk, melyet Kruppa Kirill atya vezetett. A szellemi táplálék után a testieké volt a főszerep: a Sinka Miska vendégházban már meleg vacsorával vártak bennünket. A fenséges babgulyás és házi kenyér után bőséges sültes tálak, végül pedig elmaradhatatlan házi szilvalekváros fánkok kerültek az asztalra. Az este hátralévő része a kötetlen együttlété volt: előkerült egy citera, így a házias nótázás mellett jóízű, mély beszélgetésekkel zártuk a napot.

Másnap a kiadós reggelit követően ismét a templom felé vettük az irányt, ahol az I. imaórán vehettünk részt, valamint közösen imádkoztunk az elhunyt motoros társainkért. Ezután következett a lelki nap legdinamikusabb része, a motoros túra. Utunk a határon túlra vezetett. Dél felé indulva egészen Belényesig motoroztunk. Innen északi irányba fordulva Élesden, Feketeerdőn és Margittán keresztül vágtunk át a csodás tájakon. Az út során többször megálltunk pihenni és tankolni, de ami még fontosabb: lelkileg is töltődtünk. Tatai Zoltán atya útközbeni lelki útravalói, gondolatai segítettek mindannyiunknak közelebb kerülni a Teremtőhöz, és meglátni a szépséget a teremtett világban és az út kihívásaiban.

Magyarországra visszaérve az első, jól megérdemelt pihenőnk Nyíracsádon, az Annuska fagyizóban volt, ahol a hűsítő finomságok mellett átbeszéltük az út élményeit. Innen már egyenesen a végcélunk, a nemzeti kegyhelyünk, Máriapócs felé vettük az irányt, ahol méltó módon zárhattuk be ezt a csodás, áldásokkal teli hétvégét.

Motoros búcsú – Vrancsik-Haramura Anna tollából

Ismét benépesült motorokkal Máriapócs Kegyhelye, ahol immár tizenhatodik alkalommal rendezte meg a Görögkatolikus Motorosok Közössége a motoros búcsút július 4-én. Az ország számos pontjából érkeztek zarándokok két keréken, hogy együtt vegyenek részt a lelki feltöltődést és közösségi élményeket kínáló találkozón. Az ünnepi Szent Liturgián Ignácz András nyírlugosi parókus tartott ünnepi szentbeszédet. A rendezvény a hagyományokhoz híven a Szent Liturgia előtti megmérettetésekkel kezdődött. Hangnyomás, szlalom és lassúsági versenyeken vehetett részt minden bátor vasparipás. Mindeközben a legkisebbeknek is volt lehetőségük gyermekpályán gurulni, csillámtetkót csináltatni, valamint Vrancsik-Haramura Anna, a nyírlugosi görögkatolikus óvoda óvónénije idén is ajándékkal várta őket a búcsú alatt.

A motoros ruhát reverendára és liturgikus öltözetre váltva több motoros atya is szolgált az oltárnál. Ignácz András atya mellett Haramura Béla diakónus atya szolgált, valamint Bodogán László, Gajdos Attila, Gorcsa János és Pásztor Richárd atyák. András atya a szentbeszéd elején Ábel püspök szeretetét és áldását tolmácsolta. A „miért jöttetek?” kérdésre sokan több választ is tudnának adni, de három dologban egyek vagyunk: megújulni, hálát adni és nem utolsósorban keresztényként, Krisztus követőként, motorosként találkozni egymással. Minden alkalommal, ha Máriapócsra megyünk – akár családilag, egyedül, vagy szervezetten – mindannyian megújítjuk a kapcsolatunkat az Istennel. András atya kiemelte még, hogy minden alkalommal, ha motorosként találkozunk az utakon, elengedjük fél kezünkkel a kormányt s intünk egymásnak, széles utat kívánva, most viszont nem elengedjük a kormányt, hanem lelki és testi kapcsolatban összefogunk. Összefogva látjuk azt a csodát, hogy mindenki megtalálta a helyét a téren, szépen beállítva a motorokat s mindenki az oltár felé, Isten országa felé tekint. A liturgia ismét megerősítette, hogy a motorozás nem csupán szenvedély, hanem közösségépítő erő is, amelyet a hit még szorosabban összeköt.

Ezután következett a délelőtti programok eredményeinek felsorolása és a díjátadás. A hölgyek és a gyerekek megválasztották a búcsú legszebb motorjait is.

A 2026-os motoros búcsú ismét bebizonyította, hogy a hit, a közösség és a motorozás kiválóan megfér egymás mellett. A résztvevők élményekkel, új barátságokkal és lelki feltöltődéssel térhettek haza, miközben már most sokan a következő közös gurulást várják.

Köszönjük a szervezést, a lelki vezetést és a fantasztikus motoros közösséget! Kívánunk mindenkinek széles utat és Isten áldását a további kilométerekre!

Szerző: Tatai Zoltán, Vrancsik-Haramura Anna, fotó: Kapin Benedek, Szirmai Máté

Nyíregyházi Egyházmegye