Pünkösd a húsvéti időszak megkoronázása

Isten Lelke - aki kezdettől fogva, már a teremtés hajnalán jelen volt (Ter 1,2), aki rejtetten, képekben és szimbólumokban megjelent az ószövetségi könyvekben és Jézus életében is - húsvét után ötven nappal ismét rejtetten, titokzatos módon lángnyelvek formájában kiáradt Jézus anyjára, Máriára és a tanítványokra, és erőt kaptak ahhoz, hogy Jézus tanúi legyenek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamariában, sőt a Lélek erejével eljussanak egészen a föld végső határáig (vö. ApCsel 1,8).

Az ószövetségi pünkösd jelentése és elnevezése az évszázadok során sokat változott: kezdetben a hetek ünnepe volt, aratási ünnep, amely során az első termést felajánlották Istennek, de később új értelemmel gazdagodott: Jézus korában már bizonyosan a törvényadás és a Sínai-hegyen kötött szövetség ünnepe volt. A Szentlélek kiáradása a tanítványokra, és az Istentől kapott törvény ünnepének egybeesése gazdagítja az ünnep tartalmát: a törvény már nem csak kőtáblára van írva, hanem a törvény szavait befogadó emberek szívébe is.

A Szentlélek kiáradásának történetét az Apostolok Cselekedetei (ApCsel 2,1-11) rögzíti. A leírás szerint miután a Szentlélek eltöltötte őket, az apostolok mindenkinek a saját nyelvén hirdették az evangéliumot. Isten a nyelvek csodájával mutatja meg azt az egységet, amely a közös hit megvallásával kapcsolja össze a különböző nyelven beszélő embereket. Ezáltal született meg az első pünkösdkor az Egyház, amely egy, szent, katolikus és apostoli.

Pünkösd előtti szombaton tartják a csíksomlyói búcsút, amely az összmagyarság legjelentősebb vallási és nemzeti ünnepségei közé tartozik.

Pünkösdhétfőn görögkatolikus hagyományok szerint a Szentháromságot ünnepeljük.

Forrás: MKPK Sajtószolgálat, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye