1Kor 2,6-9 (Apostol)

Atyámfiai! Bölcsességet a tökéletesek közt hirdetünk, de nem ennek a világnak bölcsességét, sem ennek a világnak pusztulásra ítélt fejedelmeiét; hanem Istennek titokzatos, elrejtett bölcsességét hirdetjük, melyet Isten öröktől fogva előre elrendelt a mi dicsőségünkre, melyet senki sem ismert fel ennek a világnak a fejedelmei közül, mert ha felismerték volna, sohasem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát. Hanem amint írva van: »Amit szem nem látott, fül nem hallott, ember szívébe föl nem hatolt, azt készítette Isten azoknak, akik őt szeretik«.

Mt 22,15-22 (Evangélium)

Abban az időben a farizeusok megtárgyalták, hogyan csalják tőrbe Jézust szóval. Odaküldték hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt, akik azt mondták: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, az Isten útját az igazságban tanítod, és senkire nem vagy tekintettel, mert nem igazodsz emberi tekintélyhez. Mondd meg tehát nekünk, mi a véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” Jézus azonban felismerve gonoszságukat így szólt: „Mit kísértetek engem, képmutatók? Mutassátok meg nekem az adópénzt!” Azok odanyújtottak neki egy dénárt. Ekkor megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és a felirata ez?” Azt mondták neki: „A császáré.” Erre azt mondta nekik: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” Azok ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták őt, és elmentek.

Szent Agatonikosz és vértanútársai

Agatonik Nikomédiában élt Makszimián császár idejében. Nemes családból származott és keresztény volt. Igyekezett az embereket elvonni a bálványimádástól és Krisztus fele vezetni. Amikor a császár Eutolmiosz testőrt Pontusz vidékére küldte a keresztények üldözésére, Karpin helységben találta szent Zotikoszt tanítványaival együtt, akik Krisztust hirdették. A tanítványokat kereszthalálra ítélte, Zotikoszt pedig magával vitte. A császár testőre, visszatérve Nikomédiába, talált egy főembert, akit Agatoník oktatott a keresztény hitre. Elfogta mindkettőjüket, és Zotikosszal és más keresztényekkel együtt, akik között volt Theoprepiosz, Akindin és Szeverián, Thrákiába vitte, hogy ott a császár előtt kínoztassa meg őket. Potama közelében Zotikoszt, Theoprepioszt és Akindint halálra ítélte, mert előbbi sebeik miatt nem bírtak tovább menni. Khalkedon környékén halálra ítélte Szeveriánt, aki bátran megvallotta Krisztus hitét, a többieket pedig Bizáncba vitte és egy darabig ott gyötörte őket, végül Szlimbriában a még megmaradtakat utoljára megkínoztatta és karddal lefejeztette. Ez a III. század, végén vagy a IV. század elején történt.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!