Krisztusra alapozott nevelés: lelki-szakmai napot tartottak az óvodavezetőknek

A találkozó közös imádsággal vette kezdetét, melyet Szabó Tamás pasztorális helynök atya vezetett. A résztvevők kegyelettel adóztak a közelmúltban elhunyt Drabik Csabáné Gabriella, a Nagydobosi óvoda egykori vezetőjének emléke előtt: lelki üdvéért Pannachidát végeztek.

A szakmai blokk elején Mikléné Koncsos Eszter, az egyesített óvoda igazgatója mutatta be az új szervezeti struktúrát. Kiemelte: bár az egyházmegye tíz intézménye és két telephelye mostantól közös irányítás alá tartozik, az egységesítés nem jelenti az egyediség elvesztését.

Minden óvodánk egy közös vezetés alá tartozik, de mindegyik igazodik a sajátos társadalmi és szociokulturális közegéhez – hangsúlyozta az igazgatónő.

Hozzátette, hogy a pedagógiai program alapja mindenhol ugyanaz: a gyermek Isten ránk bízott ajándéka, akinek az intézményfalak között szeretetet, biztonságot és az ima élő eszközét kell kapnia.

A nap központi előadását Szabó Tamás pasztorális helynök tartotta, aki provokatív, gondolatébresztő kérdésekkel hívta párbeszédre a jelenlévőket. A helynök rámutatott: a mai társadalomban az intézményi keretek közt megvalósuló egyházi nevelés valójában missziós terület. Mivel a statisztikák szerint a társadalomnak csupán töredéke gyakorolja hitét, az egyháznak el kell indulnia a „bekötőutak” felé.

„Nem az öt százaléknyi templomba járóhoz, hanem a kilencvenöt százalékhoz kell elindulnunk. Az intézmény az a bizalmi pont, ahol a családok még nyitottak felénk, mert látják a szakmaiságunkat és az emberségünket.”

Az előadó hangsúlyozta: a hitátadás nem digitális folyamat, csak a személyes találkozásokon keresztül működik. Figyelmeztetett a „céltévesztés” (hamartia) veszélyeire is: ne a vallásos szűk rétegnek kitalált módszereket erőltessük mindenkire, hanem találjuk meg a közös nyelvet a családokkal.

Szabó Tamás atya rávilágított, hogy a liturgikus szimbólumok (pl. az ikon) nem dísztárgyak, hanem eszközök. A cél egy olyan egységes módszertani segédanyag-tár létrehozása, amely segít a családoknak a rítusok megélésében. Több konkrét példán keresztül szemléltette ennek fontosságát.

Ne csak tárgyakat – gyertya, szenteltvíz – adjunk a szülők kezébe! Kísérjük ezeket „használati útmutatóval”. Egy egyszerű imalap segíthet az édesapáknak, hogy otthon ők gyújtsák meg a gyertyát, és vezessék a család imáját.

A helynök sokévnyi szülői tapasztalatát megosztva emelte ki, hogy a szülői visszajelzés nem ellenséges, hanem lehetőség az intézményi pasztoráció finomhangolására. Így a „kritikus szülő” szövetségessé válhat.

A böjt ne tilalom legyen, hanem a „valami jobbért” hozott áldozat pedagógiája. A nagyböjt elején szervezett apás lelki délutánok például segíthetnek az édesapáknak tudatosítani nevelői küldetésüket.

Különösen fontos módszertani figyelmeztetés hangzott el a nagyheti készület kapcsán. A helynök szerint a gyermekeknek nem a szenvedés traumáját kell átadni, hanem a szeretet és a küldetés miértjét.

„Hogyan beszéljünk a gyermeknek a szenvedésről? Ha csak annyit mondunk, hogy Jézus miatta halt meg, az félelmet szülhet. Meg kell mutatnunk, hogy a kereszt a küldetés szimbóluma, az áldozat pedig gyümölcsöző.”

Előadása erősítette a jelenlévőkben, hogy paradigmaváltásra van szükség a nevelésben.

A találkozó zárásaként személyes bizonyságtételek hangzottak el. Bakancsos Éva tagintézmény-vezető papfeleségként és óvodapedagógusként a hit és a szakmaiság egységéről beszélt, hangsúlyozva: a cél olyan „élő kövekké” nevelni a gyerekeket, akik Krisztus követőivé válnak. Aranyosné Balázscsik Marianna, az Újfehértói tagóvoda igazgatója pedig saját életútján keresztül mutatta be a hűséget, kijelentve: „ide tartozom, itt van a helyem”.

A lelki-szakmai nap mérföldkő az egyházmegye tagóvodáinak életében, hiszen az adminisztratív egységesítés után most a szakmai párbeszéd és a közös módszertani gondolkodás is új szintre lépett a vármegye görögkatolikus nevelési intézményeiben.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye