1Kor 14,26-40 (Apostol)

Atyámfiai! Mi következik ebből? Amikor egybegyűltök, és kinek-kinek van zsoltára, van tanítása, van kinyilatkoztatása, van nyelvadománya, van értelmezése: minden épüléstekre történjék. Ha nyelveken szól valaki, kettő vagy legföljebb három szóljon, és pedig egymás után, egy pedig értelmezze. Ha pedig nem volna értelmező, hallgasson az egyházban: önmagának szóljon és Istennek. A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek, és a többiek ítéljék meg. De ha valaki más ott ülő nyer kinyilatkoztatást, az előbbi hallgasson el. Mert egymásután mindnyájan prófétálhattok, hogy mindnyájan tanuljanak, és mindnyájan buzdítást nyerjenek. A prófétaság lelke aláveti magát a prófétáknak. Mert Isten nem a zűrzavar Istene, hanem a békességé.
Miként a szentek összes egyházában, az asszonyok hallgassanak, az összejöveteleken, mert nem szabad nekik szólniok; hanem legyenek engedelmesek, amint a törvény is mondja. Ha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon a férjüket; mert nem illik asszonynak az összejövetelen beszélni.
Vajon tőletek indult ki az Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el? Aki prófétának vagy lelki embernek tartja magát, értse meg, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsa. Aki pedig ezt nem ismeri el, őt sem fogják elismerni. Tehát, testvéreim, törekedjetek a prófétálásra, és ne akadályozzátok meg a nyelveken való szólást sem. Azonban minden tisztességesen és rendben történjék.

Mt 21,12-14.17-20 (Evangélium)

Abban az időben Jézus bement az Isten templomába, és kiűzte onnan mindazokat, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felborította, és azt mondta nekik: „Meg van írva: Az én házamat az imádság házának fogják nevezni, ti pedig rablók barlangjává tettétek.” A templomban sánták és vakok mentek hozzá, és ő meggyógyította őket.
Amikor mindenkit otthagyott, a városból eltávozva Betániába ment, és ott töltötte az éjszakát. Kora reggel a városba tartva megéhezett. Az út mentén meglátott egy fügefát. Odament, de nem talált rajta egyebet, csak levelet. Erre így szólt hozzá: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” A fügefa hirtelen kiszáradt. Ennek láttán a tanítványok csodálkozva kérdezték: „Hogyan száradhatott ki ilyen hirtelen a fügefa?”

Szent Krisztina vértanúnő

Krisztina Tirusból származott. Szülei nemes emberek, de pogányok voltak. Leánygyermeküknek a Krisztina nevet adták nem pogány okoskodásuk alapján, hanem Isten elrendeléséből. Amikor 11 éves lett, rendkívüli szépséggel rendelkezett. Atyja meg akarta óvni minden káros befolyástól és azért külön lakrészben tartotta, a legjobb szolgálókat rendelve mellé. Körülvette leányát arany és ezüst bálványszobrokkal és megparancsolta, hogy mindennap mutasson be előttük áldozatot. Szépsége miatt sok kérője akadt, de az atya senkinek sem adta őt, hanem a pogány bálványok szolgálatára akarta rendelni. A leány, ablakán kinézve sokat gondolkozott az igaz Isten felől. Egy angyal, megjelenvén neki, kioktatta az igaz hitről, de a vértanúságról is. Krisztina buzgóságában összetörte az összes bálványszobrot. Pogány atyja Urbán ezért megkorbácsoltatta és börtönbe vetette. Állhatatosságát sem ő sem hivatali utóda nem tudta megingatni a keresztény hitben. Végül, 12 éves korában karddal és lándzsákkal átszúrva nyerte el a vértanúságot 300 körül.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!