Atyámfiai! Aki megtartja a napot, az Úrért tartja meg; s aki eszik, az Úrra való tekintettel eszik, mert hálát ad az Istennek; és aki nem eszik, az Úrra való tekintetből nem eszik, - s ő is hálát ad az Istennek. Hiszen egyikünk sem él önmagának, és egyikünk sem hal meg önmagának; mivel az Úrnak élünk, amíg élünk, s ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Akár élünk tehát, akár halunk, az Úré vagyunk. Krisztus ugyanis azért halt meg és támadt fel, hogy holtaknak is, élőknek is az Uruk legyen.
Atyámfiai! Írva van: Ábrahámnak két fia volt, egy a szolgálótól, és egy a szabad asszonytól. De az, aki a szolgálótól volt, test szerint született, aki pedig a szabad asszonytól, ígéret folytán. Ezeket példázatképpen mondták; mert ezek az asszonyok a két szövetséget jelentik: az egyik a Sinai-hegyről való, amely szolgaságra szül, ez Hágár. Hágár voltaképpen az Arábiában levő Sinai-hegyet jelenti, s megfelel a mostani Jeruzsálemnek; ugyanis fiaival együtt szolgaságban él. A magasságbeli Jeruzsálem pedig szabad: ez a mi anyánk. Mert írva van:
»Örülj, te magtalan, aki nem szülsz;
ujjongj és kiálts, aki nem vajúdsz,
mert több a fia az elhagyottnak,
mint annak, akinek férje van«.
Abban az időben Jézus összehívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a sokaságot, mert már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen elküldeni őket, nehogy kidőljenek az úton.” Tanítványai azt mondták neki: „Honnan volna itt a pusztában annyi kenyerünk, hogy ekkora tömeget jóllakassunk?” Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Azt mondták: „Hét, és néhány apró halunk.” Erre megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak. Mindnyájan ettek, és jól is laktak, a kenyér maradékából pedig még hét tele kosárral szedtek össze. Azok között, akik ettek, négyezren voltak férfiak, az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva. Amikor a tömeget elbocsátotta, beszállt a bárkába, és Magadán környékére ment.
Így szólt az Úr: „Senki, aki lámpát gyújt, nem fedi le azt edénnyel, sem ágy alá nem teszi, hanem a tartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. Mert semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, sem eltitkolva, ami ki ne tudódnék, és nyilvánosságra ne kerülne. Figyeljetek tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak még adatik; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amiről azt véli, hogy az övé.” Odajöttek anyja és testvérei, de nem juthattak hozzá a sokaság miatt. Erre akkor hírül adták neki: „Anyád és testvéreid kinn állnak, látni akarnak téged.” Ő azonban így felelt nekik: „Az az én anyám és azok a testvéreim, akik az Isten igéjét hallgatják és tettre váltják.”
Szent Anna elhunyta
Szent Annáról, az Istenszülő édesanyjáról szeptember 8-án és 9-en emlékezünk meg. Máthán pap leánya volt Levi törzséből, Áron nemzedékéből. A hagyomány szerint békében hunyt el Jeruzsálemben. Egy hagyomány szerint még Mária örömhírvétele előtt, más hagyomány szerint megláthatta isteni unokáját Jézus Krisztust.
Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / LITURGIKUS NAPTÁR
VISSZA A TETEJÉRE