Christmas charity on the street

December 25-én az esti órákban a Szent Miklós-ház udvarán már tele autó várja az indulást. A hodászi Szent Miklós Ápoló-Gondozó Otthon Harminc főre főzött tarhonyás húst. Ezen kívül WC-papír, papírzsebkendő, női és férfi higiéniai csomagok, harisnya, zokni és lábmelegítő, valamint forró tea és karácsonyi mézes „kedvesség” várja, hogy azokhoz kerüljön, akik ilyenkor, karácsonykor is a hidegben, az utcán kénytelenek élni.

A Nyíregyházi Egyházmegyében már évek óta hagyomány ez a karácsonyi akció. A karitásznak segítő Periféria Egyesület munkatársai minden hétköznap – és az időjárástól függően hétvégén is – megteszik „szokásos körüket”. Felkeresik a köztereken, sátrakban vagy parkokban élő klienseket, tájékozódnak állapotukról, és alapvető élelmiszert, igény szerint takarót, ruhát visznek nekik. Mivel meleg ételt ritkán kapnak felajánlásként, a karitász karácsonyi meglepetése valódi enyhülést hoz a téli fagyban.

Ezen az estén a karitász munkatársai – Obbágy Vera igazgató, Tolvaj János, Tamási József Nikolász –, valamint dr. Oláh Tamás korábbi igazgató önkéntesként indultak útnak. Velük tartottak a szakemberek is: Szilva László utcai szociális munkás és Diószegi Gábor, a diszpécser program teamvezetője. Bár szerettek volna sokkal több emberrel találkozni, a tapasztalt szociális munkások tudják: ilyenkor sokan elhagyják napközbeni helyüket, és ismeretlen éjszakai szállásokra, sátrakba húzódnak.

Vannak, akiket elzavartak korábbi területükről, mások épp büntetés-végrehajtási intézetben vannak, vagy egyszerűen csak továbbálltak. A csapat végül négy helyszínen kilenc embernek tudta átadni az ajándékot, s vele együtt az együttérzést és a jókívánságokat. A megmaradt adagokat a körút végén átadták a Periféria Egyesületnek, így azok másnap reggel kerültek kiosztásra.

Az idén harmincéves Periféria Egyesület áldozatos munkája sokszor tűnik szélmalomharcnak. A hajléktalanság felszámolása rendkívül összetett feladat, amelyhez nemcsak szakemberekre, hanem mély társadalmi változásokra is szükség lenne – különösen a függőségek megelőzése és az egyéni felelősségvállalás terén.

Ma Nyíregyházán körülbelül 20-30 fő él életvitelszerűen az utcán úgy, hogy egyáltalán nem veszik igénybe a városi ellátórendszert.

Az egyik helyszínen egy kliens lelkesen mesélt arról, hogy januártól egy régi befektetéséből lakást vesz. A szakemberek számára ez az öröm inkább csak egy szalmaszálnak tűnt – egy reménysugárnak, amibe a rászoruló kapaszkodni próbál.

Ezek a sorsok szívszorítóak. Bár előfordul, hogy valaki megtalálja a kiutat, a szakemberek szerint sokszor az is eredmény, ha életben tudják tartani ezeket az embereket. A karitász karácsonyi látogatása azonban emlékeztetett: senki sem marad elfelejtve, még a legnehezebb sorsúak sem.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye