Ki lesz az új pápa?

Nem csoda, hogy másfélmilliárd katolikuson kívül szinte az egész világ izgatottan figyeli a Sixtus-kápolna kéményének fehér füstjét, és találgatja, ki lehet az új pápa, karizmájában, tanításában, viselkedésében folytatja-e elődje pápaságát vagy visszatér a merevebb, konzervatívabb pontifikátushoz. Mert Ferenc pápa magasra tette a mércét, nem hiába magasak az elvárások az új pápával szemben. Ferenc pápa merészen radikális volt a krisztusi szeretetben, az evangélium megélésében, de tanításában nem tért el attól, sőt ragaszkodott hitünk tételeihez. Egyszerre volt konzervatív és radikális. 

Ez a két fő irány állhat egymással szemben a választó bíborosok között, akiknek kétharmados többséggel kell megválasztani Krisztus 267. földi helytartóját. A bíborosok és a hívek között is vannak olyanok, akik bizonyos bíborosokat alkalmatlannak vélnek a péteri szolgálatra, más csoportok viszont éppen őket favorizálják valamiért. Éppen ezért fontos, hogy a Szentlélekre bízzuk a döntést, és kérjük, hogy segítse bölcsességre a bíborosokat.

Ennek ellenére lehet találgatni. A különböző televíziós társaságok, hírportálok rendre megnevezik az 5-10 legbefolyásosabb vagy legesélyesebb „jelöltet”, azonban ezek mind találgatások – még akkor is, ha valóban van alapjuk – hiszen 133 bíboros közül 89-nek ugyanarra a személyre kell szavazni, és bizony közöttük is vannak nézőpontbeli különbségek. 

Ártani nem ártunk vele, ha mi is megnézünk néhányat a „lehetséges” jelöltek közül, de ne feledjük, Buenos Aires érseke, Jorge Mario Bergoglio nem szerepelt a lehetséges esélyesek között, legalábbis a külvilág számára. A hírek szerint azonban már 2005-ben is esélyes volt a konklávén, azonban ő Ratzinger bíboros iránti tiszteletből jelezte bíborostársainak, hogy ne szavazzanak többet rá. 

Egy fiatalabb bíboros megválasztása azt is jelzi, hogy „hosszú távra terveznek vele”, vagyis, hogy az általa képviselt irányzat sokáig jellemezze a katolikus egyházat. Ferenc volt az első Európán kívüli pápa, az általa kinevezett bíborosokkal pedig először lesznek kisebbségben az európai bíborosok a konklávén. Mindez a globális egyház felé nyitást is jelenti az Európaközpontú egyházzal szemben, hiszen, ha a számokat nézzük, a világ katolikusainak csupán 20%-a él Európában. Egy Európán kívüli pápa megválasztása újfent jelezné a globális egyház egyetemességét. Kérdés, hogy a Ferenc pápa által kreált bíborosok mennyire képviselnek hasonló egyházképet, mennyire gondolkodnak globálisan, és össze tudnak-e zárni egy általuk javasolt jelölt mögött az európaiakkal szemben?

Ha gyors lesz a konklávé, az azt jelenti, hogy a Ferenc pápa halála, sőt, betegsége óta eltelt időben – különösen, amióta a bíborosok együtt vannak Rómában – a bíborosok már győzködték egymást, tárgyaltak, tanácskoztak egymással, és már vannak kialakult irányvonalak, erőviszonyok, és van egy/két kiemelkedő jelölt. Ha viszont a szokásosnál hosszabb lesz, az azt jelenti, hogy nehezen döntik el a követendő irányt. Ha két jelölt emelkedik ki a többi közül, és két-három vagy négy szavazás után sem jutnak dűlőre, általában konszenzusként a harmadik legtöbb szavazatot kapó jelölt emelkedik ki „győztesként.”

Nézzük tehát a legtöbbet emlegetett neveket!

Pietro Parolin (70, olasz)

Tapasztalt kánonjogász és szentszéki diplomata, de nincs pasztorális gyakorlottsága. 2013 óta a Vatikán második embere pápai államtitkárként. Mély ismeretekkel rendelkezik a világegyházról. Nigériában, Mexikóban diplomata, Venezuelában nuncius volt. Részt vett Kolumbia 2016-os békemegállapodásának aláírásán. Irányító volt a Vatikán Vietnámmal való kapcsolatának kiépítésében, és fontos szerepet játszott a Kínával való diplomáciai kapcsolatok helyreállításában is, amelynek részeként a Szentszék megállapodást írt alá Pekinggel a püspöki kinevezésekről (amit több bíboros élesen bírált). Megválasztása konfliktushoz vezethet a Trump-kormánnyal, mivel bírálta az amerikai elnök Gázával kapcsolatos tervét. Bár támogatta Ferenc pápa programját, Parolin óvatosabb, konzervatívabb személyiség, ugyanakkor óvatos és megfontolt stílusa, közvetítői és diplomáciai képességei vonzóak lehetnek a választók számára. Elítéli a fegyveres konfliktusokat, a kizsákmányolást, a föld ember általi pusztítását, az abortuszt, és az azonos neműek házasságát. Határozottan ellenzi a hagyományos latin misét, és támogatja a nők nagyobb szerepvállalását az Egyházban, ugyanakkor ellenzi, hogy nőket diakónussá vagy pappá szenteljenek. Sokan azért is támogathatják, hogy ismét olasz legyen a pápa.

Luis Antonio Tagle (67, fülöp-szigeteki)

Parolin bíboros mellett a legfőbb esélyesként a mosolygós, alázatos, karizmatikus bíborost emlegetik, akit gyakran „ázsiai Ferencnek” neveznek, mivel szorosan kötődik Ferenc pápa lelkipásztori prioritásaihoz. Több éven át vezette az egyház globális karitatív szervezetét, a Caritast. 2019-ben Ferenc pápa kérte fel, hogy legyen a Vatikán evangelizációért felelős dikasztériumának prefektusa, amely pozícióban szoros együttműködésben dolgozott a fejlődő országok egyházi vezetőivel. Bár megnyerő, szegénypárti vezető, egyesek kétségbe vonták vezetői képességeit, miután a Caritas – a katolikus segélyszervezetek szövetsége – vezetésének átszervezése során lemondott elnöki tisztségéről. A „Chito” néven ismert Tagle lenne az első ázsiai és fülöp-szigeteki pápa, hatása pedig az egyház Ázsiában növekvő befolyását tükrözi. Gyilkosságnak nevezi az abortuszt és az eutanáziát, a homoszexuálisok, elváltak és egyedüli anyák kérdésében krisztusi szeretetre buzdít. (Tagle bíboros e sorok írójának jelöltje a pápaságra.)

Matteo Zuppi (69, olasz)

Bologna közvetlen, barátságos érseke kiváló diplomáciai képességeit Ferenc pápa is elismerte, amikor 2023-ban őt kérte fel egy ukrajnai békemisszió vezetésére. Az olasz főpap, aki tagja a katolikus humanitárius szervezetnek, a Sant’Egidio (Szent Egyed) közösségnek, részt vett 1992-ben a mozambiki polgárháború lezárásában, s hasonló szerepet töltött be Burundiban és Guatemalában. A Rómában született bíboros Bolognában gyakran kerékpárral közlekedik, és ismert a marginalizált társadalmi rétegek felé irányuló nyitottságáról, karitatív tevékenységéről. Ferenc pápa közeli bizalmasaként és stílusával, irányultságával azonosulóként hátrányban lehet a konzervatívabb bíborosok szemében, ugyanakkor erősen esélyes lehet a Ferenc pápaságának folytatását kívánó bíborosok körében.

Michael Czerny (78, kanadai)

Csehszlovákiában született, de Kanadában nőtt fel, miután szülei 1948-ban oda emigráltak. 1963-ban csatlakozott a jezsuita rendhez, és szolgálata során vezette az emberi jogi intézetet Salvadorban, valamint az Afrikai Jezsuita AIDS Hálózatot, amely HIV-es és AIDS-ben szenvedők támogatását és ellátását nyújtja szerte Afrikában. A Vatikánban Ferenc pápa migránsügyekkel megbízott embere volt, ebben a minőségben járt a Nyíregyházi Egyházmegyében és találkozott Ábel, valamint Atanáz püspökeinkkel. Később az Emberi Fejlődés Előmozdításáért Felelős Dikasztérium vezetőjévé nevezték ki. Bár egyes bíborosok talán nem szeretnének újabb jezsuita pápát, Czerny bíboros erős szervezőkészségekkel és globális tapasztalatokkal rendelkezik. Az elmúlt hetekben figyelmeztette a konzervatív bíborosokat, hogy ha összezárnak, azzal Ferenc pápa reformjainak visszafordítását fogják elérni.

Jean-Claude Hollerich (66, luxemburgi)

Elismerést szerzett azzal, ahogyan koordinálta a Vatikánban tartott két, egyházreformmal foglalkozó szinódust. Jezsuita, akárcsak Ferenc pápa. Hollerich hosszú éveket dolgozott Japánban, és több nyelven folyékonyan beszél, köztük japánul is, így sokféle országból érkező választók számára lehet vonzó jelölt. Az egyházreformok szószólója, Ferenc pápa egyik legközelebbi tanácsadójaként dolgozott, és öt évig elnökként vezette az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Tanácsa szövetségét.

Jean-Marc Aveline (66, francia)

A „mérsékelt” táborban a hírek szerint egyre népszerűbb Marseille érsekét olyan jelöltként jellemzik, aki nyitott, mint Ferenc pápa, de konszenzusra törekvő, aki képes lehet hidat képezni a különböző egyházi irányzatok között. Felszólalt a drogcsempészet és a migránsok kollektív kriminalizálása ellen, előmozdítója volt a zsidó-muzulmán párbeszédnek. Egyesek egyenesen Ferenc pápa kedvenc bíborosaként emlegetik. Hátránya, hogy nem beszél folyékonyan olaszul. 

Pierbattista Pizzaballa (60, olasz)

A jeruzsálemi pátriárka mindössze 60 éves, így jóval fiatalabb, mint a többi esélyes jelölt, mégis a konklávé egyik favoritjaként került előtérbe. Ő vezeti a Szentföld katolikus közösségét egy olyan időszakban, amikor az izraeli és gázai események a világ- és egyházpolitika középpontjába kerültek. Az őszinte, határozott ferences szerzetes megválasztása jelentős geopolitikai állásfoglalás lenne az Egyház részéről, különösen most, amikor a Szentszék erősen bírálta Benjamin Netanjahu kormányát. Ő azonban – másokkal ellentétben – nem foglalt egyoldalúan állást. Az elsők között ítélte el a Hamász által 2023. október 7-én elkövetett támadásokat Izrael ellen, és felajánlotta magát cserébe a palesztin terroristák által elrabolt izraeli gyermekekért – ugyanakkor erős együttérzést mutat a palesztin nép iránt. Hősies személyiségéhez kiváló diplomáciai érzék és mély bibliai tudás is társul. Nyitott a modern világ felé, miközben hűséges az egyház hagyományaihoz. Ferenc pápa köztudottan nagyra becsülte őt, és szinte naponta felhívta telefonon. A konklávén biztosan kap majd szavazatokat, és ha most nem is választják meg a kora miatt, a jövőben valószínűleg újra esélyes jelölt lesz.

Raymond Leo Burke (76, amerikai)

Az egyik legjelentősebb konzervatív, tradicionális bíboros, a tridenti rítus pártfogója. Sokak szemében kritikát váltott ki, hogy nem egyszer bírálta Ferenc pápát. Köztudottan ellenzi az elváltak Eucharisztiában való részesülését, az abortuszt támogató politikusoktól pedig megtagadná az Eucharisztiát. Vatikáni szakértők valószínűtlennek tartják amerikai pápa megválasztását, mivel Amerika hagyományosan nem ápol jó viszonyt az iszlám világgal, a Szentszék viszont a vallásközi párbeszédre és a muzulmán többségű területeken élő keresztények biztonságára törekszik. 

Mario Grech (68, máltai)

A püspöki szinódus főtitkáraként Ferenc pápa bizalmasa volt, korábbi konzervatív nézetei egyre inkább párosulnak nyitottsággal. Noha nem szakadt el az egyház tanításaitól, a szinóduson kijelentette, hogy „meg kell tanulnunk beszélni azon a nyelven, amelyet a kortárs emberek ismernek és amelyet úgy ismernek el, mint az igazság és az evangélium szeretetének közvetítésének módját”. 2018-ban adott interjúja egybecseng Ferenc pápa hozzáállásával: „Ha valaki eljön hozzám, és segítséget kér tőlem Jézus Krisztus felfedezéséhez... az illető lehet homoszexuális, sőt, akár homoszexuális kapcsolatban is lehet. Nem számít. Nem fogom akadályozni azt a személyt; éppen ellenkezőleg, segítenék neki. Az utolsó dolog, amit tennék, hogy állást foglalnék az illetővel szemben... Korábban azt mondtuk volna: „először tedd rendbe az életedet, és utána kezdjük el az Isten felé vezető utat.” Ma viszont azt mondanánk: „közeledjünk Jézus Krisztushoz... és Krisztus majd segít nekünk rendbe tenni az életünket.” ... A „fekete” és a „fehér” még mindig létezik; de a kettő közötti szürke terület megnőtt. A szürke zónákban kell keresnünk. Ezért mondtam, hogy óvatos vagyok azokkal a papokkal vagy keresztényekkel szemben, akik úgy érzik, hogy már minden választ ismernek. Ezt senki sem állíthatja. Mindannyiunknak tovább kell keresnünk.” 2022-ben a Metropólia vendégeként Máriapócson is járt.

Peter Kodwo Turkson (76, ghánai)

A béke híve, a kapitalizmus bírálója, a társadalmi igazságosság szószólója, erősen konzervatív bíboros. Merev nézetei ellenére kifogásolta, hogy hazájának parlamentje olyan törvényt hozzon, mely büntetőjogi felelősségre vonja a homoszexuálisokat. „A homoszexuálisoknak nem büntetésre, hanem megértésre, segítségre van szükségük” – mondta. Az iszlám előretörésére figyelmeztetett Európában. Korábban egy funk zenekarban gitározott.

Robert Sarah (79, guineai)

A konzervatív egyházi körökben közkedvelt Sarah bíboros ismert mély hitéről, a hagyományos katolikus tanításhoz való hűségéről és a hagyományos liturgia iránti elkötelezettségéről. Gyakran Ferenc pápa reformpárti irányvonalával szembenállónak tartották. 34 évesen lett érsek. Hosszú és figyelemre méltó pályafutása volt, 2014-től 6 éven át vezette az Istentiszteleti és Szentségi Kongregációt. Több, nagy elismerést kiváltott könyv szerzője, közismert életszentsége és az egyház iránti szeretete. Hazájában egykor a marxista diktatúra halállistájára került, ekkor megtanulta, mikor kell bátran szólni és mikor bölcsebb hallgatni. Merészen, de megfontolt hangnemben védi a hitet, amiért sokan tisztelik. A konzervatív bíborosok részéről jelentős támogatást szerezhet. Mély megértéssel és tisztelettel viseltetik az iszlám iránt – egy olyan ország bíborosaként, ahol a lakosság két vallás között oszlik meg. Ellenezte a Nyugat támadásait a muszlim országok – például Irak – ellen. Egyszer így fogalmazott: „Az iszlám az én hazámban testvéri, békés vallás.”

Pápák életkora megválasztásukkor:

X. Piusz	1903	68
XV. Benedek	1914	59
XI. Piusz	1922	65
XII. Piusz	1939	63
XXIII. János	1958	76
VI. Pál	1963	65
I. János Pál	1978	65
II. János Pál	1978	58
XVI. Benedek	2005	78
Ferenc	2013	76

Láthatjuk, hogy a 20. században mindössze 3 pápa volt 70 év fölött megválasztásukkor, ebből 2 a két legutóbbi volt. Ketten 60 év alattiak voltak, II. János Pál, aki a 20. század legfiatalabb pápájaként 58 évesen lett Szent Péter utóda, 27 és fél évig pontifikált. Tehát az életkor nem föltétlen mérvadó, sőt, mint említettük, lehet, hogy üzenet lesz. 

Ami a névválasztást illeti: ha a megválasztott pápa II. Ferenc lesz, az egyértelmű jele annak, hogy Ferenc pápa pontifikátusát kívánja folytatni. Ha XVII. Benedek, esetleg XIII. Piusz, akkor sokkal inkább konzervatív, szigorúan a tanítást, hitvédelmet szem előtt tartó pápánk lesz. Ha III. János Pál, VII. Pál, vagy XXIV. János, akkor valószínűleg a kettő között: a nyitottság és konzervativizmus egyaránt jellemezni fogja.

---

Sorozatunkban eddig megjelent írások:

Ez történik a konklávén – így választják meg a pápát

A konklávé helyszíne: a Sixtus-kápolna

A 2025-ös konklávé bíborosai – érdekességek, statisztikák

Zárt ajtók mögött – A konklávé története, 2. rész

A konklávé története

A széküresedés (sede vacante) állapota

Május 7-én kezdődik a konklávé

Fotók:
 1. Pietro Parolin / Wikipedia
 2. Peter Turkson / Catholic News Agency
 3. Robert Sarah / Vatican Media
 4. Luis Antonio Tagle / Vatican News
 5. Matteo Zuppi / Diocesi Padova
 6. Michael Czerny / P. Tóth Nóra
 7. Jean-Marc Aveline / Stéphane Ouzounoff
 8. Pierbattista Pizzaballa / CNA
 9. Raymond Leo Burke / Wikipedia
10. Mario Grech / Király András
11. Jean-Claude Hollerich / Erzbistum Luxemburg

Szöveg: Király András/Görögkatolikus Metropólia, fotó: Vatican Media

Nyíregyházi Egyházmegye