Spiritulal balm at all times

Márk evangéliuma – Mk 15,43- 16,8

Krisztusban Kedves Testvérek!

Arimateai Józseffel együtt mi is mindannyian várjuk az Isten országát. Hitünk abban gyökerezik, hogy Isten országának nyertesei lehetünk. Arra szól reményünk, hogy Krisztusra tekintve, vele, és általa harcolva a bűn ellen, az Isten országa lesz az a hely, ahol nincs fájdalom, sem aggódás, sem sóhaj, hanem örök élet.

Addig viszont még sokat kell tennünk Krisztusért. Sok kicsi, és helyes döntést kell meghoznunk üdvösségünkért. Minden nap Krisztus mellett kell döntenünk, az Isten országáért, és hirdetnünk kell egy életen át, hogy Föltámadt Krisztus! Valóban föltámadt!

A márki evangéliumi történetből visszacsöppenünk Üdvözítőnk kereszthalálához, és Józseffel együtt kísérhetjük Krisztus sírba helyezését. Ahogy a nagypénteki énekünkben is kísérjük Krisztus síri leplét:

„Az Istenfélő József, levevén a fáról a te legtisztább testedet, tiszta gyolcsba göngyölé és illatos szerekkel ellátva, új sírba helyezé…”

 Az evangéliumból már azt is megtudjuk, hogy a sír elé egy nagy követ hengerített József, mely Krisztus föltámadása után nincs tovább a sír bejáratánál.

Krisztus halála megtöri a halált, megtöri a sírt, és megtöri a sok kővel lezárt halálra ítél életet. A halál nem uralkodik többé, mert Krisztus az élet. Krisztus föltámadt, és Krisztus győz.

Mégis érdekes, hogy a kenethozó asszonyok látva, hogy a kő el van hengerítve, bementek a sírboltba, és már nem találták ott a halottat. Egy fehér ruhába öltözött ifjú az, aki ott ül, és elmondja nekik a legfontosabb üzenetet:

„ Ne féljetek!...Feltámadott, nincs itt!”

Az ifjú – vagy más evangéliumi elbeszélések szerint angyal – szava egy különleges küldetéssel folytatódik. Az asszonyok el kell, hogy vigyék hírül a tanítványoknak, hogy föltámadt az Úr.

Azonban a történet végén, minden zárás nélkül az asszonyok kijöttek a sírból, elfutottak, rettegés és ámulat fogta el őket, és senkinek sem mondtak semmit, mert féltek. Krisztus, feltámadása után számtalanszor adja ajándékba a tanítványoknak, hogy Békesség nektek! Az ifjú szintén azzal kezdte mondanivalóját az asszonyoknak, hogy Ne féljetek! Mégis annyira emberi ez a történet, hogy az asszonyok emberi módon reagálnak Isten felfoghatatlan szeretetére. Krisztus föltámadásáról már hallottak korábban is a mestertől a tanítványok, de a nagyheti események nyomása alatt el sem tudták képzelni, hogy valóságosan föltámadt az Úr.

A múlt héten Tamás vasárnapján Krisztus sebeit akarta Tamás látni, és érinteni, most pedig visszamegyünk a szombat utáni első naphoz, és újra ott vagyunk a megdöbbenésnél, a rettegésnél, az ámulatnál, az emberi korlátozottság félelménél, melyeket mind átragyog Krisztus feltámadása. A kenethozó asszonyok története meghív bennünket arra, hogy Krisztushoz közeledve ne felejtsük el, miért akartunk hozzá közeledni, miért akartunk vele és általa élni.

Nem engedhetjük, hogy a kísértő elfordítsa szívünket a félelemmel, rettegéssel, ámulattal, hanem keresztül kell szeretnünk a szívünkön a Föltámadottat, hogy az általa küldetésbe kapott békesség cselekvő békévé, és megnyugtató hívő bizonyossággá formálja életünket.

Érezhetünk emberi gyengeséget, de csak reménnyel. Elgyengülhetünk a lelki küzdelmekben, de csak erős hittel. Elfuthatunk, de csak Krisztussal, mert Krisztus győz, Krisztus föltámadt!

Valóban föltámadt!

Az elmélkedést meghallgathatja podcast csatornánkon és a különféle podcast szolgáltatóknál:

Nyíregyházi Egyházmegye on Apple Podcasts

Nyíregyházi Egyházmegye/Podcast on Spotify

Nyíregyházi Egyházmegye - YouTube

Szöveg: Szabó Csaba Péter, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye