spiritual balm at all times

János evangéliuma - Jn 20,19-31 (szentiras.hu)

Krisztusban kedves testvérek!

Az apostolok elmondják Tamásnak, hogy láttuk az urat. De talán még nem értik, hogy mi is az, amit láttak, illetve mi a jelentősége annak, ami történt. Hiszen azt látjuk, hogy az apostolok félelemben vannak. És félelemben vannak még nyolc nap múlva is, hiszen ugyanúgy bezárkózva vannak akkor is. Hosszabb időnek kell eltelnie ahhoz, hogy az apostolok valóban megértsék, mi az, ami Jézussal történt. A megváltás örök isteni tervének a felismerése egy hosszabb megismerési és megértési folyamatnak a révén válik valóban egyértelművé a számukra, és így még azt sem értik egészen, hogy ennek a feltámadásnak mi is a pontos értelme és jelentősége.

Még nem változik a viselkedésük. Van egyfajta örömteli tapasztalatuk, de még nincs meg a teljes megértés. Többször is olvassuk, hogy Jézus megnyitotta az értelmüket, hogy értsék az Írásokat: elmagyarázta nekik Mózesen kezdve a profétákon keresztül, hogy mi az, ami róla az Írásokban szólt. Vagyis ezek mind kellettek ahhoz, hogy az apostolok végül megértsék Jézus lényét, és megértsék a miértjét ennek az eljövetelnek: a szenvedésnek és feltámadásnak, hogy ez a megváltás örök isteni tervét jelentette.

És ezért talán nem véletlen, hogy Tamás sem tudja rögtön elfogadni azt, ami történik. Ami furcsa az az, hogy a többiektől, a barátaitól nem fogadja el. Valójában ő a halál jegyeire kíváncsi, azaz látni akarja a szegek lyuggatását Jézus kezén, a lándzsának a nyomát az oldalában. Mert a halál jegyei mutatják meg azt, hogy itt nem egy újraéledt testről van szó, mint Jairus kislánya, a Naimi ifjú vagy Lázár esetében, akik erre a földi életre kerültek vissza, hanem olyan testről van szó, amely a halálból támadt föl az örök életre. Ez nem szellemi test, hiszen megfogható, és ezzel érzékeli mindegyik apostol azt, hogy mennyire különleges esemény történt, mennyire más, mint amit eddig ismertek. És amit erről megpróbálnak elmondani, arra Tamás is kíváncsi, csak egy probléma van, hogy ő ezt feltételül szabja. És mivel feltételül szabja, így megakad az ő megismerési és megértési folyamata.

Milyen érdekes, hogy utána sem néz annak, aminek utána lehetne nézni. Nem megy ki például megnézni az üres sírt. Nem tudjuk, hogy beszél-e az asszonyokkal vagy másokkal, akik szintén látták. Azt látjuk, hogy valójában az ilyen állapot, amit Jézus hitetlenségnek nevez, megragadás ebben a feltétel kimondásában, és emiatt megakad a folyamat.

Milyen sokan mondják, csak azt hiszem el, amit látok, vagy már azt sem hiszem el, amit látok. Vagyis ezek mind olyan feltételek, amelyek valójában mit is mutatnak? Azt, hogy mi szeretnénk irányítani a dolgokat, akár még néha Istent is. Pedig mennyi ilyen feltételt mondanak ma is meggondolatlanul, és éppen ezért megrekednek akár egy meg nem bocsátásban, akár a megismerésben vagy az előre jutásban. Fontos látni azt, hogy ebben minél hamarabb lépni kell, tovább lépni, nem szabad feltételt szabni. Az lehet, hogy az ember kíváncsi, szeretne bizonyos dolgokról többet tudni. Ha Tamás például időt kér a megértéshez, teljesen normális és természetes lett volna, de ő feltételt mondott ki, és ez volt a hiba.

Milyen szép mégis, hogy Jézus ismeri, tudja Tamás feltételét, és amikor megjelenik, szelíden figyelmezteti is. Hiszen elmondja neki, hogy érintsd meg, és ne légy hitetlen, hanem hívő. És hogy milyen boldogok azok, akik nem a látás alapján hisznek, hanem azoknak a tanúságtétele alapján, akik elmondták. A mi hitünk az apostolok tapasztalatára épül, és így kell tovább vinnünk a megismerési és megértési folyamatot.

És talán még egy nagyon szép gondolat, amely fontos felismeréshez vezethet minket. Tamás nyolc nap után ott van a többiekkel. Velük van végig, még akkor is, ha ez egyfajta feszültséget jelentett a nyolc nap során, mert nincs meg a közös megértés, de mégis a közösség szeretete és türelme lehetőséget ad arra, hogy a másik majd adott esetben fejlődni tudjon. Jézus megjelenésekor ez történik: Tamás is tovább tud lépni a megismerési és megértési folyamatban. De ehhez valóban ez kellett: a közösség szeretete és türelme, és ezért oly fontos ma is megbecsülni azt a közösséget, az egyházat, a helyi egyházi közösséget, amely minket is segít, hordoz és kapcsolatba hoz Jézussal.

Ámen.

Az elmélkedést meghallgathatja István atyától podcast csatornánkon és a különféle podcast szolgáltatóknál:

Nyíregyházi Egyházmegye on Apple Podcasts

Nyíregyházi Egyházmegye/Podcast on Spotify

Nyíregyházi Egyházmegye - YouTube

Szöveg: Beregi István, fotó: nyiregyhaza.nyirgorkat.hu

Nyíregyházi Egyházmegye