Haladóknak tartottak ikonfestő lelkigyakorlatot

A tizenkilenc érdeklődő az ország legkülönbözőbb részeiről – többek között Pécsről, Budapestről, Makóról, Hajdúdorogról – érkezett. A műhelymunkában egy szabadságát töltő római katolikus és egy görögkatolikus pap, továbbá két görögkatolikus kispap is részt vett. A szakmai ismeretek elsajátítása mellett idén is nagy hangsúlyt fektettek a lelki elmélyülésre, ezért lelkivezető kísérte a táborozókat.

A Krisztus a pokol tornácán című ikont a művész útmutatásai alapján festették meg a résztvevők, az ikonfestészet hagyományos tojástempera-technikáját használva. Az ikon Krisztus alvilágba való leszállását mutatja be. Krisztus az alvilág sarkából kifordított kapuszárnyain áll, kézen fogva jobbjával Ádámot. Az ősszülő mögött Éva látható, továbbá Jónás, Izajás, Jeremiás próféta és az igaz Ábel. Krisztus balján Keresztelő Szent János, mellette Dávid és más igaz királyok állnak. A Megváltó körül hatalmas fényár, a kép tetején angyalkar látható. A részletgazdag kép megfestésében, a sok-sok szakmai kérdés megválaszolásában, a különböző alakok megformálásában, a színek megfelelő kikeverésében Kisléghi Nagy Ádám minden résztvevő számára egyéni segítséget nyújtott, akiknek különösen fontos volt, hogy a művész ars poeticája mélyen megélt hitéből, istenkapcsolatából fakad.

A hét folyamán a szakmai ismeretek elsajátítása mellett nagy hangsúlyt kapott a lelki elmélyülés is. Az ikonfestést segítő gazdag lelki program keretében Kocsis Fülöp metropolita atya vecsernyét imádkozott a tábor részvevőivel, illetve az ikonok spirituális hátteréről tartott előadást. Orosz Atanáz püspök atya az ikonokkal kapcsolatos 7-9. századi zsinati határozatok alapján mutatta be az ikonábrázolás teológiai hátterének kialakulását. Nyirán János fődiakónus vetített előadásán a Húsvéti (Krisztus alvilágba való leszállását bemutató) ikon különböző ábrázolásairól adott érdekes áttekintést. A tábor utolsó napján az elkészült ikonok megszentelése a tíz órakor kezdődő liturgia keretén belül történt, majd a hívek megtekinthették a tábor résztvevőinek munkáját. 

Mint Kisléghi Nagy Ádám fogalmazott: a divat igen nagy szerepet játszik az alkotótáborok létrejöttében, de az inkább világi, kortárs művészet. Ami viszont itt zajlik, az más. Szerinte ma reneszánszát éli az ikonfestés. Egyre többen térnek vissza ehhez a nem is olyan egyszerű technikához. A résztvevők nagyon szeretik ezt a fajta alkotást, és rendkívül lelkesek. Hogy miért? Mert szeretnének egy szentelt képet hazavinni, ami az otthonukat díszítheti. De ugyanakkor ezáltal még közelebb kerülhetnek Istenhez is. Az ikonfestés technikája azonban nagyon nehéz, és egy hét alatt nem tudja az ember minden tudását átadni, bármenyire is igyekszik, tette hozzá.

„Ebben a zűrzavaros, középpont nélküli világunkban, ahol a zaj a csend és az elmélyültség fölé kerekedik… ebben a mai világban biztos pontot, jó fogódzót jelenthet az ikonfestés, és mivel szent képet készítenek, ez lelkiekben is gazdagítja és átjárja az alkotókat. Majdnem olyan, mintha terápia lenne. Egyébként sok pszichiátrián alkalmaznak valamilyen terápiát, ott is festegetnek, de nem feltétlenül ikont. Az ikonfestés egyébként is sok-sok felkészüléssel jár: ez egyrészt szellemi, másrészt lelki felkészülést – imádságot jelent” – fogalmazott a művész.

Az egyik résztvevő, Mógorné Győrffy Anikó elmondta: 1986 óta fest ikonokat. Hozzátette: sokaknak kell egy pár nap, amíg a zajos világot hátra tudják hagyni, és el tudnak csendesedni itt a táborban, hogy kellőképpen az alkotásra figyeljenek. Ez a csend pedig a legteljesebb kapcsolat a Jóistennel… 

Az ikonfestő Isten dicsőségére fest. Nem alkot, nem önálló művet hoz létre, csupán csak „ecset Isten kezében”, remélve, hogy a Szentlélek vezeti a kezét.

Forrás: Magyar Kurír, fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye