2025. május 5.

2. hang

ApCsel 6,8-7,5a.47-60

Azon időben István, aki telve volt kegyelemmel és erővel, csodákat és nagy jeleket művelt a nép között. Felléptek azonban némelyek abból a zsinagógából, amelyet a libertinusokénak, a cireneiekének, az alexandriaiakénak és azokénak neveznek, akik Kilíkiából és Ázsiából valók, s vitatkoztak Istvánnal. Nem tudtak azonban helytállni a bölcseség és Lélek előtt, aki szólt. Erre férfiakat küldtek ki alattomban, akik azt mondták: »Hallottuk őt, amint káromló szavakat mondott Mózesre és az Istenre.« Ilyképpen felizgatták a népet, a véneket és az írástudókat, azután összecsődülve megragadták őt és a főtanács elé vitték. Sőt, hamis tanúkat is állítottak, hogy mondják: »Ez az ember minduntalan a szent hely és a törvény ellen beszél. Hallottuk ugyanis őt, amikor azt mondta, hogy ez a Názáreti Jézus majd lerontja ezt a helyet s megmásítja a hagyományokat, amelyeket Mózes hagyott ránk.«

Akik a főtanácsban ültek, mind őt nézték s olyannak látták az arcát, mint egy angyalét.

A főpap erre megkérdezte tőle: »Csakugyan így áll a dolog?« Ő pedig azt felelte: »Férfiak, testvérek és atyák, halljátok! A dicsőség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, midőn Mezopotámiában tartózkodott és mielőtt Háránba költözött, s így szólt hozzá: ‘Menj ki földedről és rokonságodból, s jöjj arra a földre, amelyet mutatok neked’. Erre elhagyta a káldeusok országát és Háránba költözött. Innen pedig atyja halála után áthozta őt erre a földre, amelyen ti laktok most. Nem adott ugyan belőle neki talpalatnyi örökséget sem, de megígérte, hogy birtokul adja neki és utódainak őutána, bár nem volt még fia.

Salamon épített azonban neki házat. Ámde a Magasságbeli nem lakik kezek alkotásaiban, miként a próféta mondja:

’Az ég az én székem,
a föld pedig lábaim zsámolya.
Miféle házat építenétek nekem, úgymond az Úr,
vagy melyik lenne az én nyugodalmam helye?
Nem az én kezem alkotta-e mindezeket?’

Ti keménynyakúak, körülmetéletlen szívűek és fülűek! Ti mindenkor ellenálltok a Szentléleknek: amiként atyáitok, úgy ti is. Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Igen, megölték őket, akik annak az Igaznak eljöveteléről jövendöltek, akinek ti most árulói és gyilkosai lettetek, ti, akik angyalok szolgálata által vettétek a törvényt, de meg nem tartottátok.«

Amikor ezeket hallották, megdühödtek szívükben és fogukat csikorgatták rá. Ő azonban Szentlélekkel telve föltekintett az égre, látta Isten dicsőségét, és Jézust Isten jobbja felől állni. Megszólalt: »Íme, nyitva látom az egeket és az Emberfiát állni Isten jobbja felől.« Erre ők fennhangon kiáltva befogták fülüket és egy akarattal rárohantak. Azután kihurcolták őt a városon kívülre és megkövezték. A tanúk pedig letették ruháikat egy ifjú lábához, akit Saulnak hívtak. Megkövezték Istvánt, aki így könyörögött: »Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet.« Mikor pedig térdre esett, fennhangon azt kiáltotta: »Uram, ne tulajdonítsd ezt nekik bűnül.« S ezt mondva, elaludt az Úrban. Saul pedig egyetértett azzal, hogy őt megölték.

Jn 4,46b-54

Abban az időben Kafarnaumban volt egy királyi tisztviselő, akinek a fia beteg volt. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, fölkereste, és arra kérte, menjen el, gyógyítsa meg a fiát, aki már halálán volt. Jézus azonban így szólt hozzá: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” De a királyi tisztviselő tovább kérlelte: „Gyere, Uram, mielőtt még meghalna a fiam!” Jézus ezt mondta neki: „Menj csak, él a fiad!” Az ember hitt Jézus szavának, amelyet hozzá intézett, és hazaindult. Útközben elé jöttek szolgái, és jelentették, hogy él a fia. Megkérdezte tőlük, hogy melyik órában lett jobban. Azt felelték: „Tegnap, a hetedik óra körül hagyta el a láz.” Akkor az apa ráeszmélt, hogy épp ebben az órában mondta neki Jézus, hogy „él a fiad”; és hívő lett egész háza népével egyetemben. Ez volt Jézus második csodajele, amit akkor tett, amikor Júdeából Galilea felé tartott.

Szent Irén

A legendák szerint Licinius és Licinia királyi pár leánya volt. De vannak, akik életének idejét még az I-II. századra helyezik. Szülővárosának (a Migdonnak is nevezett Magedónnak) azonosításával hasonló problémák vannak: egyesek Makedoniában, mások Perzsiában jelölik meg. Az elbeszélések szerint eredetileg Penelopénak nevezték. Hatéves korában apja egy pazar kastélyba költöztette, és nevelését az agg Apellianoszra bízta, aki viszont keresztény volt. Egy álomlátásból, - amelyet Apellianosz magyarázott meg neki - megtudta, hogy számára az Úr nem a házasságot, hanem a vértanúság koronáját jelölte ki. Ennek nyomán megkeresztelkedett, s a keresztségben kapta az Iréné (Békesség) nevet. Többszöri kínzás után föltehetőleg Efezusban szenvedett vértanúságot kb. 315-ben.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!