2025. november 11.

5. hang

1Tessz 1,6-10

Atyámfiai! Ti a követőink lettetek és az Úréi, elfogadtátok az igét sok szorongatás közt a Szentlélek örömével. Így példaképpé lettetek minden hívő számára Makedóniában és Akhájában. Az Úr igéjének hirdetése ugyanis tőletek haladt tovább, nemcsak Makedóniában és Akhájában, hanem Istenbe vetett hitetek eljutott mindenhová, és szükségtelen is arról beszélnünk. Hiszen mindenki beszéli rólunk, hogy hogyan érkeztünk hozzátok, s hogyan tértetek meg a bálványoktól Istenhez, hogy az élő, igaz Istennek szolgáljatok, s várjátok a mennyből Fiát, akit feltámasztott halottaiból, Jézust, aki megmentett minket a jövendő haragtól.

Lk 11,1-10

Abban az időben történt, hogy Jézus valahol éppen imádkozott. Amikor befejezte, tanítványai közül az egyik azt mondta neki: „Uram, taníts meg minket imádkozni, ahogy János is megtanította tanítványait!” Így szólt hozzájuk: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy! Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod! Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponta, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek, és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!” Aztán így szólt hozzájuk: „Ha valamelyikőtöknek van egy barátja, az odamegy hozzá éjfélkor, és azt mondja neki: »Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret, mert egy barátom érkezett az útról hozzám, és nincs mit adnom neki.« De az belülről ezt válaszolja: »Ne zavarj! Az ajtó már be van zárva, én is és a gyermekeim is ágyban vannak velem együtt. Nem kelhetek föl, hogy adjak neked.« Mondom nektek: ha nem is kelne föl, hogy adjon neki azért, mert a barátja, mégis, alkalmatlankodása miatt fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van. Ezért mondom nektek: Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek! Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.”

Szent Ménász

Emlékét teljesebben ünnepeljük december 10-én. Egyiptomból származott. Fiatal korában a hadseregben szolgált. Amikor Diocletianus és Maximianus császárok üldözést indítottak a keresztények ellen, kilépett a hadseregből. A pusztába távozott és vadállatok között élt böjtölve és imádkozva, Egy pogány ünnepen megjelent a frigiai Kothuánban. A városparancsnok elfogatta, és börtönbe záratta. Másnap megkínoztatta, mivel nem akarta keresztény hitét megtagadni. Végül kard által nyerte el a vértanúságot a III. század végén.

Szent Viktor

Katonaként élt, hitét bátran megvallotta mindenki előtt. Amikor Antonius császár (l38-161) idejében a keresztényeket üldözni kezdték, Viktort is elfogták. Hiába volt a rábeszélés, hitétől nem tántorodott el. Sokféle módon kínozták, próbálták megmérgezni, de sértetlen maradt. Tüzes kemencébe is dobták, forró olajba is vetették. Mivel mindezekben is sértetlen maradt, végül is karddal fejezték le, Egyiptomban.

Szent Sztefanisz

Az egyik katona felesége volt, látta Viktor vértanúságát. Látomása támadt, melyben két korona jelent meg, az egyik Viktor fejére szállt, a másik az ő fejére. Ezért bátran megvallotta ő is keresztény hitét. Úgy halt vértanúhalált, hogy két pálmafa közé kötötték, és testét darabokra szabdalták.

Szent Vince

Hispániából származott. Fiatal korában a Szentírás tanulmányozásának szentelte életét. Augusztopolisz (Saragossa) püspöke, Valeriosz volt jó tanítója. Látva tanítványának erényes életét, archidiakónussá szentelte. Mivel a püspök dadogós volt, megbízta Vincét az emberek tanításával. Diocletianus császár keresztényüldözése alatt elfogták. Hitét kínzói előtt is megvallotta, sőt ezt mondta Dacianus kormányzó szemébe: „Előbb fáradtok ti bele a kínzásunkba, mint mi a szenvedésbe”. Kínzások után keresztre feszítették. Innen sértetlenül megszabadulva, végül tüzes rostélyon égették el. Testét temetetlenül hagyták, de a madarak és vadak nem bántották. Végül vízbe dobták, de a szent test kiúszott a partra. A keresztények összejővén, tisztelettel temették el. Ez 304-ben történt. Ereklyéi Rómában nyugszanak.Hispániából származott. Fiatal korában a Szentírás tanulmányozásának szentelte életét. Augusztopolisz (Saragossa) püspöke, Valeriosz volt jó tanítója. Látva tanítványának erényes életét, archidiakónussá szentelte. Mivel a püspök dadogós volt, megbízta Vincét az emberek tanításával. Diocletianus császár keresztényüldözése alatt elfogták. Hitét kínzói előtt is megvallotta, sőt ezt mondta Dacianus kormányzó szemébe: „Előbb fáradtok ti bele a kínzásunkba, mint mi a szenvedésbe”. Kínzások után keresztre feszítették. Innen sértetlenül megszabadulva, végül tüzes rostélyon égették el. Testét temetetlenül hagyták, de a madarak és vadak nem bántották. Végül vízbe dobták, de a szent test kiúszott a partra. A keresztények összejővén, tisztelettel temették el. Ez 304-ben történt. Ereklyéi Rómában nyugszanak.

Szentéletű Sztudita Tivadar hitvalló atya

Konstantinápolyban született 759-ben. Huszonkét évesen belépett a bithyniai Szakkudion monostorba, ahol anyai nagybátyjának, Platónnak az irányítása alá került, és Tarasziosz pátriárka szentelte pappá.. 794-ben a közösség tagjai Tivadart választották meg főnöküknek. Ő folytatta a már nagybátyja által elkezdett megújulási mozgalmat, és a monostor életét igyekezett Szent Bazil alapelvei szerint helyreállítani. A következő évben súlyos botrányt okozott VI. Konstantin császár, aki házasságát felbontva udvarhölgyét vette el. Mivel ez ellen Platón és Tivadar a közösség többi tagjával együtt tiltakoztak, ezért egy időre testvéreikkel együtt 797-ben Thesszalonikibe száműzték őket, majd Irén császárnő visszahívta. Ezután 799-ben a Sztudion monostorban telepedett le, ezért nevezték később már Tivadart is „sztuditának”, vagyis „a Sztudion monostor tagjának”. Mivel még több ízben is bírálni merte a császárok züllött erkölcsi életét és az ikontisztelet elleni heves támadásait, ezért sokszor száműzték. Továbbra is hirdette, hogy az ikonok elmélyítik az ábrázolt személlyel való kapcsolatot. Tanítása szerint különösen is jelentős Jézus Krisztus ábrázolása, aki a Szentírás szerint is „a láthatatlan Isten képmásaként” jelent meg. Emellett a házasság teológiájának egyik legkiemelkedőbb értelmezője és sok liturgikus ének szerzője. Örmény Leó császár aztán az ikonok védelme miatt végleg száműzte a hitvalló szerzetest. Így halt meg 826-ban; holttestét 844-ben a Sztudion monostorba vitték.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!