2026. május 6.

4. hang

ApCsel 13,13-24

Azon időben Pál, és akik vele voltak, elhajóztak Páfuszból és a pamfíliai Pergébe jutottak. János azonban elvált tőlük és visszatért Jeruzsálembe.Ők pedig átmentek Pergén, s a pizídiai Antióchiába érkeztek. Szombaton bementek a zsinagógába és leültek. A törvényből és a prófétákból való felolvasás után a zsinagóga elöljárói hozzájuk küldtek ezzel az üzenettel: »Férfiak, testvérek, ha van valami intelmetek a nép számára, mondjátok el.«Pál felemelkedett tehát, s a kezével csendet intve megszólalt: »Izraelita férfiak és ti istenfélők, halljátok! Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat és naggyá tette a népet, amikor Egyiptom földjén jövevények voltak. Azután hatalmas karral kivezette őket onnan, és negyven esztendeig tűrte viselkedésüket a pusztában, majd Kánaán földjén hét népet elpusztított, és sorsolással felosztotta nekik azoknak a földjét mintegy négyszázötven évre. Azután bírákat adott nekik Sámuel prófétáig. Ettől fogva királyt kívántak, és az Isten negyven esztendőre Sault adta nekik, Kís fiát, a Benjamin törzséből való férfit. Ennek eltávolítása után Dávid királyt támasztotta nekik, aki mellett tanúságot is tett így szólva: ‘Szívem szerint való férfit találtam, Jessze fiát, Dávidot, aki megteszi majd minden akaratomat’.Ennek ivadékából támasztotta Isten az ígéret szerint Izrael üdvözítőjét, Jézust, akinek eljövetele előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael egész népének.

Jn 6,5-14

Abban az időben Jézus fölemelte tekintetét, és látta, hogy nagy sereg ember jön hozzá, megkérdezte Fülöptől: „Honnan veszünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?” Ezt azért kérdezte, hogy próbára tegye, ő maga ugyanis tudta, mit akar tenni. Fülöp így válaszolt: „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak egy kevés jusson is mindenkinek.” Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére ezt mondta neki: „Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két kis hala, de mi az ennyinek?” Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát, a férfiak szám szerint mintegy ötezren voltak. Jézus pedig fogta a kenyereket, hálát adott, és elosztotta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a letelepülteknek, ugyanígy osztottak nekik a halakból is, amennyit csak akartak. Miután jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi ne vesszen el!” Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér darabjaiból, ami megmaradt az étkezőktől. Az emberek tehát, látva a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, azt mondták, hogy bizonyára ez az a próféta, aki a világba jön.

Szent Jób

Szüleinek a neve: Záre és Boszora, izraelita származású, aki a legnagyobb próbatételeket végigszenvedve is hűségesnek bizonyult, s mindvégig Istenbe vetette bizalmát. Könyve szerint Arábiában, Husz földjén élt. Könyvének első mondata szerint igaz ember, feddhetetlen, igazságos, istenfélő volt, és került minden rosszat.

„Hét fia és három lánya született, s rengeteg jószága is volt”, amelyeket azonban megpróbáltatásai során elveszített. Ő azonban „mindezek megtörténte után sem vétkezett ajkaival az Úr színe előtt”, hanem feleségének így felelt: „Ha a jót elfogadtuk az Úr kezéből, akkor a rosszat ne fogadjuk el?” Könyvének végén, nagyhéten arról olvashatunk, hogy türelméért Isten bőségesen kárpótolta, sőt a görög Biblia szerint a feltámadás ígéretében is részesült, miután még 170 évet élt békében.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!