2025. október 12.

1. hang

2Kor 9,6-11

Atyámfiai! Azt mondom: Aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat. Ki-ki úgy adjon, ahogyan eltökélte szívében, ne kedvetlenséggel vagy kényszerűségből; mert Isten a jókedvű adakozót szereti. Isten pedig elég hatalmas, hogy minden kegyelmét bőven árassza rátok, hogy mindig mindennel teljesen el legyetek látva és bőven teljék minden jótéteményre, ahogyan írva van:
»Bőven adott a szegényeknek;
igazsága megmarad örökkön-örökké«.
Aki pedig magot ad a magvetőnek, és kenyeret juttat eledelül, megsokasítja majd a ti vetéseteket is, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét. Így mindenben gazdagok lesztek minden jószívűségre, mely általunk hálaadást eredményez Isten iránt.

Tit 3,8-15

Fiam Titusz! Igaz beszéd ez, s akarom, hogy erősítsd meg ezt bennük, hogy akik hisznek Istenben, igyekezzenek elöljárni a jó cselekedetekben. Jó ez és hasznos az emberek számára.
Az oktalan szőrszálhasogatásokat, nemzetségtáblákat, veszekedéseket és a törvényről való vitákat ellenben kerüld, mert azok haszontalan s hiábavaló dolgok. Az eretnek embert egy-két intés után kerüld, tudva, hogy az ilyen romlott, vétkezik, és saját maga ítéli el önmagát.
Mihelyt hozzád küldöm Artemászt vagy Tichikuszt, siess, gyere hozzám Nikopoliszba. Úgy határoztam ugyanis, hogy ott töltöm a telet. A törvénytanító Zénászt, valamint Apollót gondosan ellátva küldd tovább, hogy ne legyen hiányuk semmiben. De a mieink is tanulják meg, hogy jótettekkel járjanak elől, ahol szükséges, hogy ne legyenek gyümölcstelenek.
Köszöntenek a velem levők mindnyájan. Köszöntsd azokat, akik szeretnek minket a hitben.
Isten kegyelme legyen mindnyájatokkal! Amen.

Lk 5,1-11

Abban az időben, amikor Jézus egyszer a Genezáret tava mellett állt, látott a tónál két bárkát állni. A halászok kiszálltak, és mosták a hálókat. Beszállt hát az egyik bárkába, amely Simoné volt, és megkérte, hogy vigye egy kicsit beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a tömeget. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálóitokat halfogásra!” Simon ezt felelte neki: „Mester, egész éjszaka fáradoztunk, de semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót.” Miután így tett, oly sok halat fogtak, hogy szakadozott a hálójuk. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy menjenek segíteni nekik. Oda is mentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy azok majdnem elsüllyedtek. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és így szólt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!” Mert a bőséges halfogás miatt, amelyben részük volt, félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost, Zebedeus fiait is, akik Simon társai voltak. Jézus azonban így szólt Simonhoz: „Ne félj! Mostantól emberhalász leszel.” Erre kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték őt.

Mt 5,14-19

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van! Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat! Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Mert bizony, mondom nektek, amíg el nem múlik az ég és a föld, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában. Aki pedig megtartja és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában.”

Szent Próbosz, Tarakhosz és Andronikosz vértanú

Diocletianus és Maximianus császárok uralkodása alatt elfogtak, és Tarszoszba a prokonzulhoz vittek három keresztényt. Próbosz thrákiai származású volt, a pamfiliai Pergéből. Tarakhosz római polgár volt és katona, a szíriai Klaudiopoliszból származott. Andronikosz egy nemes efezusi polgárnak volt a fia. A kihallgatás során kereszténynek vallották magukat, és nem akarták hitüket megtagadni. A prokonzul ezért mindnyájukat megkínoztatta, és börtönbe vettette. Később különféle kínzások után karddal részekre vagdalták őket és így lettek vértanúk 304-ben. Holttestüket gonosztevők maradványaihoz dobták, és katonákkal őriztették. Éjszaka földrengés, villámlás és mennydörgés támadt nagy esővel. A katonák elfutottak, a keresztények pedig mennyei fény útmutatása alapján találták meg a testeiket. Elvitték és tisztességesen eltemették őket.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!