1. hang
Atyámfiai! Erősödjetek meg az Úrban és az ő hathatós erejében. Öltsétek fel Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög cselvetéseivel szemben. Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ennek a sötétségnek világkormányzói ellen, a gonoszságnak égi magasságokban levő szellemei ellen.
Ennélfogva vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, s megállhassatok, mert mindent megtettetek. Úgy álljatok tehát, hogy derekatokat övezzétek fel igazsággal, s öltsétek magatokra a megigazulás vértjét. Lábatok saruja legyen a béke evangéliumának hirdetésére való készség. Mindezekhez vegyétek a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, vagyis az Isten igéjét.
Atyámfiai! Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái, Krisztus Jézus összes szentjeinek Filippiben a püspökökkel és a diákonusokkal együtt: kegyelem nektek és békesség az Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
Valahányszor megemlékezem rólatok, hálát adok Istenemnek, és mindig, minden imádságomban örömmel könyörgök mindnyájatokért, mivelhogy résztvesztek az evangélium munkájában az első naptól kezdve mostanig. Bízom is abban, hogy aki megkezdte bennetek a jó művet, teljessé teszi azt Krisztus Jézus napjáig. Illő is, hogy így gondolkozzam mindnyájatokról, mert szívembe zártalak titeket, akik a bilincseimben, valamint az evangélium védelmezésében és megerősítésében mindannyian részesei vagytok a nekem juttatott kegyelemnek.
Abban az időben Jézus Simon házába ment. Simon anyósát magas láz gyötörte. Kérték őt az érdekében. Fölé hajolt, parancsolt a láznak, és az nyomban elhagyta. Mindjárt fel is kelt és szolgált nekik. Napnyugta után mindazok, akiknek különféle bajokban szenvedő betegeik voltak, odavitték hozzá őket. Ő pedig mindegyikükre egyenként rátette a kezét, és meggyógyította őket. Akkor sokakból ördögök is mentek ki, így kiáltozva: „Te vagy a Krisztus, az Isten Fia!” Ő azonban rájuk parancsolt, és nem engedte szóhoz jutni őket, mert tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor pedig megvirradt, kiment és félrevonult egy elhagyatott helyre. A tömeg azonban kereste. Amikor megtalálták, marasztalták, hogy ne menjen el tőlük. Ő azonban azt mondta nekik: „Más városokban is kell hirdetnem az Isten országát, hiszen ez a küldetésem.” És hirdette Galilea zsinagógáiban.
Így szólt az Úr: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük, mert ez a törvény és a próféták. A szűk kapun menjetek be! Mert tágas a kapu és széles az út, amely a pusztulásba visz, és sokan vannak, akik bemennek rajta. Milyen szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet, és kevesen vannak, akik megtalálják! Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Vajon szednek-e tüskebokorról szőlőt vagy bogáncsról fügét? Tehát minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. Tehát gyümölcseikről ismeritek fel őket. Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: »Uram, Uram!«, csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát.”
Szent Karposz, Papilász, Agathodorosz és Agathoniké vértanúk
Karposz és Papilász mindketten Pergamon városában születték istenfélő szülőktől. Felnőtt korukban Karposz püspök volt a lídiai Gordoszban, Papilasz pedig a tiatíraiak diakónusa, ugyanabban a tartományban, és Tiatira városában hirdették az evangéliumot. Feljelentették őket Decius császárnál, aki helyettesét: a kegyetlen Valeriust küldte el a dolgok kivizsgálására. Nem volt képes megtagadtatni velük hitüket; Karposz így felelt arra a kérésre, hogy egyenek a bálványoknak áldozott húsból: „Keresztény vagyok, Krisztust, az Isten Fiát tisztelem, aki az utolsó időkben e világba jött a mi üdvösségünkért… de ezeknek a bálványoknak nem hozok áldozatot” Papilász is hasonlóan felelt. Ezért mindkettőjüket lovakhoz kötöztetve Szardesz városába vitette. A nehéz úton követte őket szolgájuk Szent Agathodorosz. A városban a nagy kínzások következtében Agathodorosz meghalt. Karposzt és Papilászt újra visszavitték Pergamonba, és ott tüzes kemencébe dobták. A kemencéből csodásan megszabadultak, végül kardhalálra ítélték őket. A vesztőhelyre vitték Papilász lánytestvérét Agathonikét is, akit szintén lefejeztek. Holttestüket őrizet nélkül kidobták, de a keresztények titokban eltemették őket. Ez 251 körül történt.
ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / LITURGIKUS NAPTÁR
VISSZA A TETEJÉRE