2026. június 17.

Róm 11,2b-12

Atyámfiai! Nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, hogy tesz panaszt Istennél Izrael ellen? »Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat felforgatták, egyedül én maradtam meg, s nekem is az életemre törnek«.
És mit mond neki az isteni válasz?
»Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet a Baál előtt«.
Éppígy a jelenben is vannak meghagyottak a kegyelemből való kiválasztás alapján. De ha kegyelemből, akkor már nem tettek fejében; különben a kegyelem már nem volna kegyelem.
Hogyan is van tehát? Amit Izrael keres, azt nem érte el. A választottak elérték ugyan, a többiek azonban megvakultak, amint meg van írva:
»Isten a kábulat lelkét adta nekik;
nem látó szemeket,
nem halló füleket
mind a mai napig«.
Dávid is azt mondja:
»Asztaluk váljék számukra tőrré és csapdává,
botránkozássá és megtorlássá.
Szemük homályosodjék el, hogy ne lássanak,
és hátukat görnyeszd meg egészen«.
Kérdem már most: Vajon úgy botlottak-e meg, hogy végleg elessenek? Semmiképpen sem. Ellenkezőleg, az ő vétkükből üdvösség támadt a pogányoknak azért, hogy őket versengésre serkentse. Ha pedig már a vétkük nyereség a világnak és az ő mulasztásuk gazdagodás a pogányoknak, mennyivel inkább az lesz a beteljesedésük!

Mt 11,20-26

Abban az időben az Úr korholni kezdte azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, mert nem tértek meg. „Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban mentek volna végbe a bennetek történt csodák, már régen hamuban és szőrzsákban tartottak volna bűnbánatot. Sőt mondom nektek: Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint a tiétek. És te, Kafarnaum, aki az égig magasztaltattál, a pokolig fogsz levettetni. Ha Szodomában mentek volna végbe a csodák, amelyek benned történtek, még ma is állna. Sőt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint neked.” Abban az időben Jézus ezeket mondta: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és az okosak elől, és a kicsinyeknek nyilatkoztattad ki. Igen, Atyám, így tetszett neked.”

Szent Mánuel és vértanútársai

Szent Mánuel, Szábel és Izmael mindhárman édestestvérek, voltak, Perzsiában születtek. Atyjuk pogány, anyjuk keresztény volt, és kezdettől fogva a keresztény hitben nevelte őket. Amikor elérték az érett kort, mindnyájukat besorozták a hadseregbe. Bár külsőleg a perzsa király katonai voltak, bennsőleg a mennyei Királynak szolgáltak jótetteikkel. Egy alkalommal királyuk a hitehagyott Julián császárhoz küldte őket követségbe, hogy a békéről tárgyaljanak vele. Julián először tisztelettel fogadta őket, de amikor megtudta, hogy keresztények, a szokások ellenére átadta őket a hóhérnak kínzásra. Kalapáccsal ütögették, éles vasakkal szaggatták, a fához szegezték őket, végül 362-ben mindnyájukat lefejezték. Amikor a pogányok el akarták égetni testüket, egy földrengés következtében testüket elnyelte a föld, de a keresztények imádságára 2 nap múlva újra a felszínre kerültek, és illően temették el őket.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!