4. hang
Atyámfiai! Félek, hogy amikor majd odaérkezem, nem olyanoknak talállak titeket, amilyeneknek akarnálak, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem akartok; félek, hogy versengés, irigység, indulatosság, egyenetlenkedés, rágalom, fondorkodás, felfuvalkodottság, pártoskodás lesz köztetek; úgyhogy mikor odaérkezem, Istenem ismét megaláz nálatok, és meg kell majd siratnom sokakat azok közül, akik régebben vétkeztek és nem tartottak bűnbánatot a tisztátalanság, paráznaság és szemérmetlenség miatt, melyet elkövettek.
Íme, ezennel harmadszor megyek hozzátok: »Két vagy három tanú vallomása döntsön el minden ügyet«. Előre megmondtam, és most előre megmondom, mint a második ottlétemkor, most a távollétemben is azoknak, akik régebben vétkeztek, és a többieknek is, hogy ha ismét odamegyek, nem fogok kegyelmezni.
Atyámfiai! Írva van: Ábrahámnak két fia volt, egy a szolgálótól, és egy a szabad asszonytól. De az, aki a szolgálótól volt, test szerint született, aki pedig a szabad asszonytól, ígéret folytán. Ezeket példázatképpen mondták; mert ezek az asszonyok a két szövetséget jelentik: az egyik a Sinai-hegyről való, amely szolgaságra szül, ez Hágár. Hágár voltaképpen az Arábiában levő Sinai-hegyet jelenti, s megfelel a mostani Jeruzsálemnek; ugyanis fiaival együtt szolgaságban él. A magasságbeli Jeruzsálem pedig szabad: ez a mi anyánk. Mert írva van:
»Örülj, te magtalan, aki nem szülsz;
ujjongj és kiálts, aki nem vajúdsz,
mert több a fia az elhagyottnak,
mint annak, akinek férje van«.
Ti pedig, testvérek, mint ahogy Izsák, az ígéret fiai vagytok. De amint akkor az, aki test szerint született, üldözte a lélek szerint valót, úgy van most is. De mit mond az Írás? »Űzd el a szolgálót és fiát; mert a szolgáló fia nem fog örökölni a szabad asszony fiával«. Tehát, testvérek, nem a szolgálónak vagyunk fiai, hanem a szabad asszonynak.
Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek majd, sőt adnak is hozzá nektek, akik hallgattok engem. Mert akinek van, annak még adatik, akinek pedig nincs, attól azt is elveszik, amije van.” Azután ezt mondta: „Isten országa olyan, mint az az ember, aki magot vet a földbe. Utána, akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökik, maga sem tudja, hogyan. A föld magától terem, először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor a termés beérik, rögtön fogja a sarlót, mert itt az aratás.” Majd így folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel példázzuk? Olyan, mint a mustármag. Amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál, amely a földön van. De aztán, hogy elvetették, egyre nő, és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Akkora ágakat hajt, hogy az árnyékában égi madarak fészkelhetnek.” Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, amennyire fölfoghatták. Példabeszéd nélkül nem tanított. Mikor tanítványaival magukra maradtak, nekik mindent megmagyarázott.
Így szólt az Úr: „Senki, aki lámpát gyújt, nem fedi le azt edénnyel, sem ágy alá nem teszi, hanem a tartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. Mert semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, sem eltitkolva, ami ki ne tudódnék, és nyilvánosságra ne kerülne. Figyeljetek tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak még adatik; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amiről azt véli, hogy az övé.” Odajöttek anyja és testvérei, de nem juthattak hozzá a sokaság miatt. Erre akkor hírül adták neki: „Anyád és testvéreid kinn állnak, látni akarnak téged.” Ő azonban így felelt nekik: „Az az én anyám és azok a testvéreim, akik az Isten igéjét hallgatják és tettre váltják.”
Joákim és Anna
Mária szülei: Szent Joakim és Anna Názáretben éltek. Joakim Juda törzséből származott, Dávid király családjából. Anna Lévi törzsének és Áron főpap családjának volt leszármazottja. Bár ilyen fényes ősöktől származtak, ez az ő idejükben már nem jelentett semmi kiváltságot számukra. Mint egyszerű emberek éltek a többiek között. Életük jámbor áldozatosságban telt, egyetlen bánatuk az volt, hogy Isten nem áldotta meg házasságukat gyermekkel. Ezt a zsidók szégyenletesnek tartották, Isten büntetését látták benne. Öregségükre azonban Isten megjutalmazta őket az Istenszülő születésével.
ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / LITURGIKUS NAPTÁR
VISSZA A TETEJÉRE