5. hang
Atyámfiai! Nagy volt a ti vételáratok! Dicsőítsétek tehát Istent testetekben.
Ami pedig azt illeti, amiről írtatok nekem, azt felelem: jó az embernek asszonyt nem illetni, a paráznaság miatt azonban minden férfinak legyen meg a maga felesége, és minden asszonynak legyen meg a maga férje.
A férj adja meg a feleségnek amivel tartozik, hasonlóképpen a feleség is férjének. Az asszonynak nincs hatalma teste fölött, hanem a férfinak; hasonlóképpen a férfinak sincs hatalma teste fölött, hanem az asszonynak. Ne tartózkodjatok egymástól, legfeljebb közös akaratból egy időre, hogy az imádságnak éljetek; azután legyetek ismét együtt, hogy a sátán meg ne kísértsen titeket amiatt, hogy nem tudjátok magatokat tartóztatni. Ezt pedig engedményképpen mondom, nem parancsképpen. Mert azt szeretném, ha mindenki olyan lenne, mint én magam, de kinek-kinek saját ajándéka van Istentől: az egyiknek ilyen, a másiknak meg olyan.
A nőtleneknek és az özvegyeknek pedig ezt mondom: Jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is. De ha meg nem tartóztatják magukat, lépjenek házasságra; mert jobb dolog megházasodni, mint égni.
Azoknak pedig, akik házasságban élnek, nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy a feleség férjétől el ne váljék, - ha pedig elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki férjével, - és a férfi se bocsássa el feleségét.
A többieknek viszont én mondom, nem az Úr: Ha valamelyik testvérnek hitetlen felesége van, és ez kész vele lakni, ne bocsássa el.
Atyámfiai! Az én apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban. Ez az én védekezésem azok előtt, akik kérdőre vonnak engem. Vajon nincs jogunk enni és inni? Vajon nincs jogunk asszonytestvért magunkkal vinni, mint a többi apostol, az Úr testvérei és Kéfás? Vagy csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk arra, hogy ne dolgozzunk?
Ki katonáskodik a saját zsoldján? Ki ültet szőlőt és nem eszik annak gyümölcséből? Vagy ki legeltet nyájat és nem élvezi a nyáj tejét? Vajon emberi módon mondom ezeket? Avagy nem ugyanezt mondja a törvény is? Mert írva van Mózes törvényében: »Ne kösd be a nyomtató ökör száját«. Vajon az ökrökre van gondja Istennek? Vagy nem inkább miértünk mondja ezt? De bizony értünk írták meg, hogy aki szánt, reménységben szántson, és aki csépel, abban a reményben csépeljen, hogy része lesz a termésben. Ha mi nektek lelki javakat vetettünk, nagy dolog-e, ha anyagi javaitokat aratjuk? Ha mások részesülnek a ti javaitokból, miért nem sokkal inkább mi? De nem éltünk ezzel a hatalommal, hanem mindent eltűrünk, hogy akadályt ne gördítsünk Krisztus evangéliumának.
Abban az időben Heródes negyedes fejedelem hallotta Jézus hírét, és azt mondta szolgáinak: „Ez Keresztelő János, ő támadt fel a halottak közül, ezért működnek benne a csodatévő erők.” Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe vetette Heródiás miatt, aki fivérének, Fülöpnek felesége volt. János ugyanis figyelmeztette: „Nem szabad vele élned!” Meg is akarta ölni, de félt a néptől, mert Jánost prófétának tartották. Amikor eljött Heródes születésnapja, Heródiás lánya táncolt a vendégeknek. Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit is kér, megadja neki. A lány, minthogy anyja előre kitanította, így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király elszomorodott, de az esküre és a vendégekre való tekintettel megparancsolta, hogy adják neki oda. Elküldte embereit, és lefejeztette Jánost a börtönben. Fejét elhozták egy tálon, odaadták a lánynak, ő pedig elvitte anyjának. Akkor eljöttek tanítványai, elvitték a testet, és eltemették, aztán elmentek, és hírül adták ezt Jézusnak. A hír hallatára Jézus elhajózott onnan egy elhagyatott helyre, egyedül. A tömeg azonban tudomást szerzett róla, és gyalogszerrel utánament a városokból.
Abban az időben Jézus bejárta a városokat és a falvakat, tanított és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és a betegségekből meggyógyított: a magdalainak hívott Mária, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Heródes intézőjének, Kuzának a felesége, valamint Zsuzsanna és sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róluk.
Szent Mária Magdolna társapostol
Mária a galileai tenger mellől. Magdalából származott. Amikor Jézusról hallott. Hozzá csatlakozott. Jézus 7 tisztátalan lelket űzött ki belőle, ez teljesen Jézushoz kötötte. Mindenütt Jézussal járt. Nem hagyta el őt a keresztre feszítéskor sem, távolról állva figyelte az eseményeket. Nagypénteken este ő is segédkezett Jézus holttestének eltemetésében. Húsvét hajnalban a nagy jutalmat azzal kapta meg Jézustól, hogy a feltámadt Jézus először neki mutatkozott meg a Getszemáni kertben ő is a kenethozó asszonyokhoz tartozott, akik el akarták végezni Jézus holttestének ismételt bekenését a nagypénteki sietség után. Jézus mennybemenetele után életéről semmi biztosat nem tudunk. A hagyomány szerint ő is részt vett az evangélium hirdetésében. Ezért nevezik társapostolnak. Egy hagyomány szerint Rómába a császár elé is eljutott, hirdetve neki Krisztus feltámadását. Talán Efezusban fejezte be életet.
ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / LITURGIKUS NAPTÁR
VISSZA A TETEJÉRE