Előszenteltek liturgiája a Szent Miklós-székesegyházban – képriport

A pénteken imádkozott alkonyati hálaadás, elcsendesedés egyúttal a hét lezárásának is szép mozzanata lehet. Különösen, ha engedjük, hogy a gyertyalánggá szelídült fények, áradó hangok betöltsék lelkünket.

A Szent Miklós-székesegyházban Ábel püspök atya együtt imádkozott a jelenlévő hívekkel nagyböjt második előszenteltek liturgiáján.

Az oltáron titokzatosan jelen lévő Krisztus áldozata előtt földig hajló atya, a szertartást végző Ignácz Gyula segédlelkész prédikációban tanította a híveket:

Mikor az ember igent mond a kísértésre, amikor hallgatunk a csábításra – akárcsak az első emberpár –, akkor mi magunk akarunk szabad akaratunkból a porba visszatérni, melyből vétettünk, ahelyett, hogy Isten kegyelmének gazdag ajándéka lenne osztályrészünk – magyarázta az atya a teremtés könyvében hallott szakaszt Maximosz hitvalló gondolatai nyomán. Ha Ádám és Éva megtartotta volna Isten szavát, most mi is a paradicsomban lehetnénk – hangozhatna a szemrehányás feléjük, de mi magunk is minden nap elkövetjük a bűnt.

„De megmaradt az embernek a hallás képessége – mondta vigasztalásként az atya – az ember nem veszti el a képességét, hogy Isten szavát meghallja. Igaz, elkövetjük a bűnt napról napra, de meghalljuk Isten szavát, mikor imára kulcsoljuk a kezünk, mikor egy-egy gesztust intézünk embertársunk felé…Hogy ne a halálé legyen az utolsó szó.”

Arra bíztatta a híveket: „a nagyböjtben erősítsük magunkat a szentségekkel, imádsággal és a böjttel, hogy mi is meghalljuk húsvétkor Isten hívó szavát, aki mindannyiunkat visszahív a paradicsomba.”

A szertartás végén Ábel püspök atya megáldotta a kolibát, melyből mindenki vihetett magával néhány pohárnyit.

Kapcsolódó:

Előszenteltek liturgiája a Jósavárosban – képriport

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye