2026. február 3.

1. hang

1Ján 3,9-22a

Atyámfiai! Mindaz, aki Istentől született, bűnt nem cselekszik, mert isteni mag van benne, és nem vétkezhet, mert Istentől született. Erről lehet megismerni, hogy kik az Isten fiai és kik az ördög fiai. Mindaz, aki nem igaz s aki nem szereti testvérét, nem Istentől van.
Mert az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressétek egymást. Nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól volt, és megölte testvérét. S miért ölte meg? Azért, mert az ő tettei gonoszak voltak, a testvérének tettei pedig igazak. Ne csodáljátok, testvérek, ha a világ gyűlöl titeket. Mi tudjuk, hogy a halálból átvittek minket az életre, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, az a halálban marad. Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos. És jól tudjátok, hogy egy gyilkosnak sincs örök élete, amely megmarad benne. Abból ismertük meg Isten szeretetét, hogy életét adta értünk, tehát nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért. Aki birtokolja ennek a világnak a javait, és szűkölködni látja testvérét, de a szívét elzárja előle, hogyan marad meg abban az Isten szeretete? Fiacskáim! Ne szeressünk szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.
Erről ismerjük meg, hogy az igazságból vagyunk, és az ő színe előtt megnyugtatjuk szívünket. Mert ha vádol minket a szívünk, Isten nagyobb a szívünknél, és tud mindent. Szeretteim! Ha szívünk nem vádol minket, bizalmunk van Istenhez, és bármit kérünk, megkapjuk tőle.

Mk 14,10-42

Abban az időben iskarióti Júdás, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy kiszolgáltassa nekik Jézust. Amikor meghallották, megörültek, és pénzt ígértek neki. Ő pedig kereste a kedvező alkalmat, hogy kiszolgáltassa őt.
A kovásztalan kenyér első napján, amikor a húsvéti bárányt fel szokták áldozni, tanítványai megkérdezték: „Mit akarsz, hová menjünk az előkészületet megtenni, hogy megehesd a húsvéti vacsorát?” Erre elküldte két tanítványát, és ezt mondta nekik: „Menjetek a városba! Ott szembe jön majd veletek egy vizeskorsót vivő ember. Szegődjetek a nyomába, és ahová bemegy, mondjátok meg a házigazdának: a Mester kérdezi: »Hol van az a terem, ahol a húsvéti vacsorát tanítványaimmal elfogyaszthatom?« Ő majd mutat nektek egy nagy, emeleti helyiséget étkezésre berendezve, készen. Ott készítsétek el nekünk!” A tanítványok kimentek, és a városba érve mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik. Elő is készítették a húsvéti vacsorát.
Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel. Miután letelepedtek és enni kezdtek, Jézus így szólt: „Bizony, mondom nektek, közületek az egyik, aki velem eszik, elárul engem.” Erre elszomorodtak, és egyenként sorra kérdezgették őt: „Csak nem én vagyok? Netalán én?” Ő így válaszolt: „Tizenkettőtök közül az egyik, aki velem egyszerre nyúl a tálba. Az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van róla írva, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.”
Miközben ettek, Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem!” Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odaadta nekik, és mindnyájan ittak belőle. Ő pedig így szólt: „Ez az én vérem, az új szövetségé, amely sokakért kiontatik. Bizony, mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlő terméséből addig a napig, amíg majd azt az újat nem iszom az Isten országában.”
Amikor elénekelték a zsoltárt, kimentek az Olajfák hegyére, és Jézus megmondta nekik: „Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: »Megverem a pásztort, és szétszélednek a juhok.« De feltámadásom után majd előttetek megyek Galileába.” Péter erre ezt mondta neki: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én bizony, nem.” Jézus ezt mondta neki: „Bizony, mondom neked, hogy még ma éjjel, mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem.” Erre még jobban fogadkozott: „Még ha veled meg is kell halnom, akkor sem tagadlak meg!” Ugyanígy fogadkoztak a többiek is valamennyien.
Odaértek a Getszemáni nevű majorba. Akkor ezt mondta tanítványainak: „Üljetek le itt, amíg imádkozom!” Magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost. Remegni kezdett és gyötrődni. Majd azt mondta nekik: „Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt, és virrasszatok!” Valamivel odébb ment, leborult a földre, és imádkozott, hogy ha lehetséges, távozzék el tőle ez az óra. Így fohászkodott: „Abba, Atyám! Minden lehetséges neked. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te!” Visszament hozzájuk, de alva találta őket. Megszólította Pétert: „Simon, alszol-e? Egy órát sem tudtál virrasztani velem? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan készséges, de a test gyönge.” Megint elvonult, és imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. Visszatérve újra alva találta őket, mivel szemük igen elnehezedett. Nem is tudták, mit feleljenek neki. Harmadszor is visszament hozzájuk, és azt mondta nekik: „Aludjatok, és nyugodjatok! Most már elég! Itt az óra, íme, az Emberfiát a bűnösök kezére adják. Keljetek fel, induljunk! Íme, közeledik, aki elárul engem.”

Simeon és Anna próféta

Amikor a gyermek Jézust születése után a 40. napon szülei elvitték Jeruzsálembe, ott egy Simeon nevű aggastyán fogadta. Hegeszipposz szerint írástudó volt, aki különösnek találta Izaiás 7,14 jövendölését egy szűz foganásáról. Ezért háromszor is megpróbálta az ott olvasható görög „parthenosz” (= szűz) szót a héber „alma’” értelmében menyecskére, fiatal nőre átjavítani, de minden alkalommal az eredeti „szűz” kifejezés maradt a lapon. Istenhez fordult ezért, s ekkor kapott jelzést a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, míg meg nem látja az Üdvözítőt, s így szemeivel láthatja az izaiási jövendölés megvalósulását.
A Lélektől indíttatva épp akkor ment föl a templomba, amikor a kisdedet is bemutatásra vitték. Ekkor karjaiba vette a Gyermeket, s elimádkozta a Szent Lukács evangéliumában is szereplő énekét: „Most bocsásd el, Uram, szolgádat...” (Lk 2,29-32). Miután a Szűzanya csodálkozott szavain, Simeon így szólt hozzá: „Íme ez sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben: jel, amelynek ellene mondanak - a te lelkedet is tőr járja át, - hogy sokaknak kiderüljenek a titkos gondolatai.” (Lk 2,34-35). Nemsokára meghalt. „Kezeire emeli Simeon az isteni kézzel mindeneket kormányzó Királyt, az áldozati Bárányt.”- énekeljük az előéneket.
Anna prófétaasszony pedig Fánuel leánya volt, s éjjel-nappal böjtölés és imádság közepette szolgált a templomban, szintén jelen volt ekkor, és hálát adott az Úrnak, hogy láthatta az Üdvözítőt. El is kezdte hirdetni eljövetelét mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!