2025. szeptember 11.

4. hang

Jn 12,19-36a

Abban az időben a farizeusok tanácsot tartottak Jézus ellen, és így szóltak egymáshoz: „Látjátok, hogy semmire sem mentek. Lám, az egész világ őutána megy.” Azok között, akik felmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen, volt néhány görög is. Ezek tehát odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából származott, és kérték őt: „Uram, látni szeretnénk Jézust.” Fülöp elment, és szólt Andrásnak, mire András és Fülöp szólt Jézusnak. Jézus ezt válaszolta: „Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia. Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, ha viszont meghal, sok termést hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az örök életre őrzi meg azt. Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Azt, aki nekem szolgál, meg fogja tisztelni az Atya.
Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Atyám, szabadíts meg ettől az órától; de hiszen ezért jöttem, ezért az óráért. Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!” Erre szózat hangzott az égből: „Megdicsőítettem, és ismét meg fogom dicsőíteni.” Az ott álló tömeg ennek hallatára azt mondta, hogy mennydörgött. Mások így szóltak: „Angyal beszélt vele.” Jézus azt felelte: „Nem miattam hallatszott ez a szózat, hanem miattatok. Ítélet van most a világ felett, most fogják kivetni ennek a világnak fejedelmét. Én pedig, ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok.” Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni. A tömeg így válaszolt: „Mi úgy hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad. Hogyan mondhatod akkor, hogy föl kell magasztaltatnia az Emberfiának? Ki ez az Emberfia?” Jézus tehát így válaszolt nekik: „Még egy kis ideig veletek van a világosság. Addig járjatok, amíg tiétek a világosság, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen benneteket! Aki sötétben jár, nem tudja, hová megy. Amíg tiétek a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!”

Mk 5,1-20

Abban az időben Jézus a tenger túlsó partjára, a gadarénusok vidékére ért. Amint kiszállt a bárkából, a sírok felől nyomban egy tisztátalan lélektől megszállott ember jött szembe vele. A sírboltokban lakott, és még láncokkal sem tudta senki megkötözni. Már sokszor megbilincselték és láncra verték, de széttépte a láncokat, összetörte a bilincseket. Senkinek sem sikerült megfékeznie. Éjjel-nappal állandóan sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott, és kövekkel ütötte-verte magát. Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott hozzá, a földre borult előtte, és nagy hangon kiabált: „Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” Mert ráparancsolt: „Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!” Meg is kérdezte: „Mi a neved?” Erre így válaszolt: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” Egyúttal nagyon kérte, ne zavarja el őket erről a vidékről. Ott legelészett a hegyoldalon egy nagy konda. Ezért az ördögök mind azt kérték tőle: „Küldj a disznókba, hadd szálljuk meg azokat!” Jézus tüstént megengedte nekik, és a tisztátalan lelkek kimenve megszállták a disznókat. Erre a mintegy kétezer disznóból álló konda a meredekről a tengerbe rohant, és a vízbe fulladt. A kanászok elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a tanyákra. Az emberek jöttek, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az ördögtől megszabadult most ott ül felöltözve, ép ésszel, és megijedtek. A szemtanúk elbeszélték nekik, mi történt a megszállottal és a disznókkal. Kérlelni kezdték, hagyja el határukat. Amikor beszállt a bárkába, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. Jézus azonban nem engedte meg, hanem azt mondta neki: „Menj haza a tieidhez, és beszéld el, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, hogyan könyörült meg rajtad!” Az el is ment, és Dekapoliszban elkezdte hirdetni, milyen nagy dolgot tett vele Jézus. És mindenki csodálkozott.

Alexandriai Teodóra

Zénón császár (474-491) uralkodása idején Teodóra férjhez ment egy nemes és istenfélő emberhez, ám ördögi kísértéssel egy másik férfi elcsábította őt. Mikor rájött, mit tett, nem mert hazamenni, hanem bűnét megbánva titokban szerzetesi ruhát öltött, és férfinak öltözve egy férfi monostorban kemény, aszketikus életet élt. Társai megrágalmazták, hogy gyermeke született egy szomszéd falubeli asszonytól, ezért hét évre kiűzték a monostorból. Visszatérvén magához vette a neki tulajdonított gyermeket, és haláláig nevelte.

Szent Autonóm fölszentelt vértanú

Szent Autonomosz Diocletianus császár uralkodása alatt élt. Itáliában volt püspök. Amikor kersztényüldözés tört ki, elmenekült ő is Bithyniának Szoreasz nevű városába. Ott, egy jóindulatú keresztény ember: Kornéliusz fogadta házába. Itt Autonomosz tanított, és sok embert sikerült a pogányságból megtéríteni és megkeresztelni. Visszatérve lakóhelyére, a Szent Liturgiát végezte a templomban, amikor megjelentek a pogányok, és megölték a szent főpapot, majd köveket dobáltak holttestére 313-ban. Sírjánál sok csoda történt.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!