1. hang
Atyámfiai! Azt mondom: Aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat. Ki-ki úgy adjon, ahogyan eltökélte szívében, ne kedvetlenséggel vagy kényszerűségből; mert Isten a jókedvű adakozót szereti. Isten pedig elég hatalmas, hogy minden kegyelmét bőven árassza rátok, hogy mindig mindennel teljesen el legyetek látva és bőven teljék minden jótéteményre, ahogyan írva van:
»Bőven adott a szegényeknek;
igazsága megmarad örökkön-örökké«.
Aki pedig magot ad a magvetőnek, és kenyeret juttat eledelül, megsokasítja majd a ti vetéseteket is, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét. Így mindenben gazdagok lesztek minden jószívűségre, mely általunk hálaadást eredményez Isten iránt.
Atyámfiai! Az nem lehet, hogy Isten igéje meghiúsult. Hiszen nem mind izraelita, aki Izraeltől származik; és nem is mindnyájan gyermekei azért, mert Ábrahám leszármazottjai; hanem: »Izsák utódait hívják majd a te utódodnak«. Más szóval: nem ezek, akik a test gyermekei, gyermekei az Istennek, hanem az ígéret gyermekei, azok számítanak utódnak. Az ígéret ugyanis így hangzik: »Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz«. Ezt nemcsak az ő esete mutatja, hanem Rebekkáé is, aki egytől, Izsák atyánktól foganta fiait, mert mielőtt még megszülettek volna s akár jót, akár rosszat tettek volna, - azért hogy az Isten végzése a szabad választásnak végzése maradjon -, nem a tettekért, hanem a meghívó akaratából ezt a kijelentést kapták: »a nagyobbik lesz a kisebbiknek a szolgája«, ahogy írva van: »Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem«.
Mit szólunk ehhez? Nem igazságtalanság ez Isten részéről? Egyáltalán nem. Hiszen megmondta Mózesnek: »Könyörülök azon, akin könyörülök, és irgalmazok annak, akinek irgalmazok«.
Tehát nem azon múlik, aki akar, vagy aki törekszik, hanem a könyörülő Istenen. Az Írás ugyanis azt mondja a fáraónak: »Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, s nevemet világszerte dicsőítsék«. Azon könyörül tehát, akin akar, s azt teszi megátalkodottá, akit akar.
Azt mondod majd nekem erre: »Akkor miért büntet mégis? Hiszen ki állhat ellen az ő akaratának?«
Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt mennyei Atyám előtt; aki pedig megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom majd mennyei Atyám előtt. Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét hozni jöttem, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával. Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége.” Amikor Jézus befejezte a tizenkét apostol oktatását, továbbment, hogy tanítson és hirdesse az igét a városaikban.
Így szólt az Úr: „Ne félj, te kisded nyáj, mert úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot! Adjátok el, amitek van, és adjátok oda alamizsnául! Készítsetek magatoknak el nem enyésző erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyekben, ahol tolvaj nem fér hozzá, és moly nem rágja szét! Mert ahol a kincsetek, ott lesz a szívetek is. Legyen a csípőtök felövezve, a lámpásotok pedig meggyújtva! Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukat várják, mikor visszatér a menyegzőről, hogy mihelyt jön és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki! Boldogok azok a szolgák, akiket az úr ébren talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, és megy, hogy szolgáljon nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor jön, és így találja őket, boldogok azok a szolgák. Vegyétek tudomásul: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, ébren lenne, és nem engedné betörni a házába! Tehát ti is legyetek készen, mert amelyik órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia!”
Szent Sámson atya
Sámson atya Rómában született. Szülei királyi családból származó gazdag és nemes emberek voltak. Sámson, eredményesen kitanulva a világi bölcseletet, tökéletesen megtanulta az orvosi tudományt is. Ezt gyakorolva sokat segített a szenvedő embereken. Szülei halála után szétosztotta vagyonát a szegények között, felszabadította szolgáit és Konstantinápolyba ment. Itt Sámson vendégházat alapított az utasok, betegek és szegények befogadására. Ő maga szolgált nekik keresztény szeretettel. A pátriárka hallván szent életéről, pappá szentelte. Jusztinián császár, akit gyógyíthatatlan betegségéből gyógyított meg, a császári vendégházak és korházak vezetőjévé tette. Ebben a hivatásban fáradhatatlanul és szeretettel szolgált a betegeknek és szegényeknek. Mindezeket 350-ben bekövetkezett haláláig tette.
ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / LITURGIKUS NAPTÁR
VISSZA A TETEJÉRE