/

LITURGIKUS NAPTÁR

3. hang

1Tim 1,15-17

Fiam Timóteus! Igaz beszéd ez, s teljes hitelt érdemlő: azért jött el Krisztus Jézus erre a világra, hogy üdvözítse a bűnösöket. Ezek között én vagyok az első; de éppen azért találtam irgalmasságot, hogy Krisztus Jézus rajtam, az elsőn, mutassa meg egész hosszantűrését, okulásul azoknak, akik hinni fognak benne az örök életre.
Tisztesség és dicsőség érte az örökkévalóság halhatatlan, láthatatlan királyának, az egy Istennek, mindörökkön örökké, amen!



Zsid 7,26-8,2

Atyámfiai! Illő volt, hogy ilyen főpapunk legyen: szent, ártatlan, szeplőtlen, a bűnösöktől elkülönített, és fölségesebb az egeknél, akinek nincs arra szüksége, hogy mint a papok, minden nap először a saját vétkeikért mutasson be áldozatot, azután a nép vétkeiért, mert ő ezt egyszer megtette, amikor önmagát feláldozta. A törvény ugyanis gyarló embereket rendel papokká; az eskü szava pedig, amely a törvény után jött, az örökké tökéletes Fiút.
Mindabból azonban, amit mondani akarunk, ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a Fölség trónjának jobbján ül az egekben, mint a szentély szolgája és az igaz sátoré, amelyet nem ember, hanem az Úr épített.



Lk 18,35-43

Azon időben történt, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az út szélén és kéregetett. Hallotta, hogy nagy tömeg vonul el arra, megkérdezte hát, hogy mi történt. Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus halad arra. Erre elkezdett kiabálni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson. De annál hangosabban kiáltozott: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt s szólt, hogy vezessék elé. Amikor odaért, megkérdezte: „Mit akarsz tőlem, mit tegyek?” Azt válaszolta: „Uram, hogy lássak!” Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited megmentett.” Azon nyomban visszanyerte szeme világát és Istent dicsőítve követte. Ezt látta az egész nép s magasztalta az Istent.



Jn 10,9-16

Mondá az Úr: Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor.




Aranyszájú Szent János ereklyéinek átvitele

Konstantinápoly szent főpüspökét november 13-án ünnepli a bizánci egyház (illetve a két másik nagy egyházatyával együtt január 30-án). Ezen a napon ereklyéinek Komaniból a császárvárosba való diadalmas átszállításáról emlékezünk meg, amit az ifjabb (II.) Theodosziosz császár rendelt el az V. század negyedik évtizedében.
A szent püspök 349-354 között Antiochiában született, ahol a keresztény hit és erkölcs titkaiba beavatva 372-ben megkeresztelkedett. Neveltetésének minden gondja édesanyjára hárult. 381-ben diakónus lett Antiochiában, ahonnan beszédeinek jó része ránk is maradt. 386-ban pappá szentelték, s továbbra is ő töltötte be a székesegyházi szónok szerepét. 398-ban konstantinápolyi érseknek nevezték ki. Miután csaknem erőszakkal vitették székhelyére, ott hat éven át működött, aztán a császári házzal való nézeteltérései és püspöktársai intrikái miatt 403-ban száműzték, majd egy kis időre visszaengedték. 404-ben az általa megbírált Eudoxia császárnő bosszúvágya folytán végleg száműzték, s attól kezdve szakadatlanul tovább hurcolták, míg 407-ben Komaniban meg nem halt.
438. január 27-én ereklyéinek átszállításával ifjabb (II.) Theodosziosz császár a szülei által kétszer is száműzött főpásztor utólagos rehabilitációját vállalta, és nyilvánosan tartott bűnbánatot azokért a súlyos igazságtalanságokért, amelyekkel apja sújtotta a szent püspököt.