/

LITURGIKUS NAPTÁR

1. hang

Ef 5,8b-19

Atyámfiai! Úgy éljetek, mint a világosság gyermekei - a világosság gyümölcse pedig csupa jóság, igazságosság és igazság -, keressétek azt, ami az Úrnak tetszik, és ne vegyetek részt a sötétség meddő cselekedeteiben, sőt inkább korholjátok azokat. Mert amiket ők titokban tesznek, még kimondani is szégyen. Mindenre azonban, ami feddésben részesül, világosság derül, s minden, ami napvilágra jut, világossággá válik. Innen a mondás: »Kelj fel alvó, támadj fel halottaidból, és Krisztus rád fog ragyogni.«
Gondosan vigyázzatok tehát arra, hogyan éltek, ne mint esztelenek, hanem mint bölcsek; jól értékesítsétek az időt, mert rossz napokat élünk. Ezért ne legyetek ostobák, hanem értsétek meg, hogy mi az Úr akarata. Ne részegedjetek meg borral, mert erkölcstelenség van benne, inkább teljetek el Lélekkel. Magatok közt zsoltárokat, szent dalokat és lelki énekeket mondjatok, énekeljetek és zengedezzetek szívetekben az Úrnak.



Jn 10,9-16

Mondá az Úr: Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor.




Szent Szpiridon atya

Ciprus szigetén született a III. sz. végén. Egyszerű paraszti származású volt, aki szent életet élt a hegyek között családjával együtt. Szívesen vendégül látott mindenkit, akinek arra vetődött az útja. Ezért Nagy Konstantin császár uralkodása alatt - miután a felesége meghalt – méltónak ítélték arra, hogy emberek főpásztora legyen, s így nevezték ki a ciprusi Trimythontesz város püspökévé. Nagyon szerették az emberek. Valószínűleg részt vett az I. egyetemes zsinaton, ahol egyszerű szavakkal védelmezte a kinyilatkoztatott igazságot az ariánus filozófusokkal szemben: „Az Ige az Isten Fia, aki a mi bűneink miatt lejött a földre, megszületett a Szűztől, az emberekkel együtt élt, a mi üdvösségünkért meghalt, és azután föltámadt, szenvedésével kiengesztelte az Atyát”. Mindenesetre az történelmileg is igazolható, hogy a Nikaiai Zsinat nagy hitvallója, Szent Athanáz a saját párthívei között említi őt. A csodatevő püspök IV. század közepén (vagy a 80-as években) hunyt el. Ereklyéi először Konstantinápolyban, majd Korfu szigetén sok betegnek szolgáltak gyógyulására, ezért az utóbbi szigetnek ő lett a pártfogója és csodatévője. Sok csodát jegyeztek föl életéből, például azt, hogy egy kígyót arannyá változtatott egy rászoruló megsegítéséért, közbenjárására egyszer megszűnt az árvíz, másszor pedig az aszály. Ikonábrázolásokon sajátos jegye a pásztorsapka.