1. hang
Fiam Timóteus! A fiatalabb özvegyeket utasítsd vissza, mert ha Krisztus ellenére átadják magukat az érzékiségnek s férjhez akarnak menni, akkor büntetést vonnak magukra, mert az első hűséget megszegték; ezenkívül kerülik a munkát, megszokják, hogy házról-házra járogassanak, és pedig nemcsak a munkát kerülve, hanem pletykálkodva, kotnyeleskedve, olyanokat beszélve, amiket nem kellene. Azért tehát azt akarom, hogy a fiatalabbak menjenek csak férjhez, szüljenek gyermekeket, vezessék a háztartást, s ne adjanak alkalmat az ellenfélnek a gyalázkodásra. Egy páran már visszaszegődtek a sátánhoz! Ha valamelyik hívő asszonynak özvegyei vannak, lássa el őket, ne terheljék azok az egyházközséget, hogy az a valóban özvegyeket segíthesse.
A tisztüket jól végző presbitereket kétszeres megtiszteltetésre tartsák méltóknak, főképpen azokat, akik az igehirdetést és a tanítást végzik, - mert azt mondja az Írás: »A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját«, - továbbá: »Méltó a munkás a maga bérére«. Presbiter ellen ne fogadj el vádat, csak két vagy három tanú vallomása alapján. A vétkeseket valamennyiük előtt fedd meg, hogy a többiek is elrettenjenek. Kérve kérlek az Istenre, Krisztus Jézusra, a választott angyalokra, tartsd be ezt előítélet nélkül, s ne tégy semmit sem részrehajlásból.
Így szólt az Úr: „Amint Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába. Akkor jött a vízözön, és elpusztított mindenkit. Ugyanúgy, ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, vettek, eladtak, ültettek, építettek. Azon a napon pedig, amelyen Lót kiment Szodomából, tűz és kénkő esett az égből, és elpusztított mindenkit. Így lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. Aki azon a napon a háztetőn lesz, és a holmija a házban, ne jöjjön le érte, hogy elvigye! Hasonlóképpen, aki a mezőn lesz, ne térjen vissza! Emlékezzetek Lót feleségére! Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti, megmenti azt. Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban. Egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Két asszony fog őrölni együtt, egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ketten lesznek a mezőn, egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.” Feleletül ezt mondták neki: „Hol, Uram?” Ő pedig így válaszolt nekik: „Ahol a test van, oda gyűlnek a sasok is. De amikor az Emberfia eljön, vajon talál-e hitet a földön?”
Szent Ménász, Hermogenész és Evgráfosz
Ezeknek a vértanúknak az ünnepe ahhoz a kultuszhoz kapcsolódik, amelyet a fővárosi hívek Szent Ménász konstantinápolyi templomában kezdetek a híres alexandriai vértanú felé tanúsítani. Egy Nagy Szent Athanáznak tulajdonított „Szenvedéstörténet” azt a látszatot keltette, hogy itt újabb szentek csoportjáról van szó. Az athéni származású, de Alexandriában híressé lett Ménász a Diocletianus-féle keresztényüldözés idején Egyiptomban (304−313 között) a legkülönfélébb kínzások során nyerte el a vértanúság koszorúját (Szent Ménászt már november 11-én is ünnepeltük). Vele együtt szenvedett kínhalált rokona, Evgráfosz, és kettejük tanúságtételének láttára megtért és vértanú lett Hermogenész is.